Szomorú vagyok, hogy vissza kellett adni a készüléket a Nokia Magyarországnak (akiknek szívből köszönöm, hogy egy új élménnyel gazdagodhattam a jóvoltukból). Sajnos nem feltétlen volt sok lehetőségem nyomkodni-tapicskolni, mert a húgaim meglátták, és szinte azonnal rávetették magukat, főleg a játékokra. Emiatt az ő általuk elmondott vélemények is helyet kapnak a tesztben.

Csomagolás, tartozékok

A cucc a már szokásosnak mondható kék, környezetbarát papírból készült dobozában érkezik. Ezt kinyitva a fóliába borított 925 köszön vissza. Alatta a Micro-SIM tálca kiszedő tűje, ráragasztva a tálcára, melyet kivéve a rövid leírást illetve egyéb információkat tartalmazó papírok egy kis kartondobozban. Alatta 3 rekeszben pedig a töltő, az USB kábel és a füles. (a cikk vége fele van egy videó, ami a kicsomagolást mutatja be a készülék kameráján keresztül).

Ha már a fülesnél tartunk: nem szeretem az agybadugós cuccokat. Egyébiránt kipróbáltam, jól szól, nincs dobozhangja, jönnek a mélyek is. Jár hozzá 3 plusz pár gumiharang, szóval van miből válogatni a fülünknek való méretet.

Külső jegyek

A 925 egyértelműen a 920 frissítése, főleg külsőleg. Az egész ház sokkal vékonyabb (2,2 milliméterrel), és majdnem 50 grammal könnyebb is. Ezt főként a vezetéknélküli töltés indukciós tekercsének elhagyása, illetve az áttervezett képstabilizátor miatt van így. A keret eloxált alumíniumból áll, tehát egy viszonylag matt, és jó tapintású anyagról van szó. Bár csúszkálhat a kezünkben emiatt, de a hátlap polikarbonátból van, ami miatt viszont a készülék „beleragad” a kézbe. Az illesztésekkel viszont nem vagyok ennyire barátságban, ugyanis a keret és a hátlap közötti résbe bőven befér a körmöm, a jobb felső sarkát megnyomva a hátlapnak meg egy roppanás/kattanás féleséget lehet hallani. Nem túl bizalomgerjesztő.

Továbbhaladva: felül van a Micro-SIM tálca, a Micro-USB csatlakozó, a 3,5 mm-es jack csatlakozó, és a zajszűrésre szolgáló plusz mikrofon. A baloldal teljesen üres, a jobb oldalt pedig – felülről lefele haladva – a hangerő billenős kapcsolója, a lezáró gomb, és a kamera dedikált gombja található. Alul sincs semmi. Szemből az előlapi kamera (1,3 MP) tekint ránk a beszélgetési hangszóró mellett. Alatta az 1280x768 pixelt felvonultató 4,5" AMOLED kijelző, ami természetesen tartalmazza a ClearBlack technológiát, a feketék feketék, a színek élénkek, a pixeleket vadászni kell. Alul a szokásos 3 érintőgomb, illetve az üveg és a keret között bal alul van egy kis lyuk, az a beszélgetési mikrofon. Visszatérve a kijelzőre, itt még egy hibát tapasztaltam: a kijelző enyhén foltos sötét háttérnél, ez nem tudom, hogy csak a tesztkészülék hibája, vagy szériaprobléma-e.

Belső

Mint említettem az előbb, főleg külső ráncfelvarrást hozott a plusz ötös a modellszámban. Tehát ugyanúgy egy Qualcomm MSM8960-as teljesít szolgálatot 1,5 GHz-en, egy Adreno 225 grafikus maggal nyakonöntve, 1GB RAM társaságában. Ez a rendszernek bőségesen elegendő a folyamatos futáshoz. Tárhelyben 16 GB-al gazdálkodhatunk, kivéve, ha a Vodafonnál vásároljuk meg a készüléket, a vörös szolgáltató ugyanis exkluzív, 32 GB-os verziót kap. Sajnos a készülék nem bővíthető microSD-vel. A 2000 mAh-s lítium-ion akkumulátor használattól függően akár másfél napig is elhúzza, de egy munkanapot zenehallgatással, WiFi, mobilnet és helyzetmeghatározás állandóan bekapcsolva tartva is bőven elegendő. Az opcionális hátlappal pedig - megfelelő, Qi szabványú - vezeték nélküli töltővel is használhatjuk.

Szoftver

Azok, akik találkoztak már, és kicsit hosszabb ideig használták a Windows Phone 8-at, azok akár át is ugorhatják ezt a részt, mert itt csak nagyon röviden méltatnám a fejlődését a 7-hez képest. Mert a Microsoft okostelefonos platformja gyermekbetegségeinek nagy részét kinőtte. Az én Omnia 7-em sem volt éppen lassúcska, de az új szoftver-új hardver páros iszonyat sokat dob a felhasználói élményen. Brutálisan gyors, ráadásul az alkalmazások végre össze tudnak dolgozni. A GPS – ha az alkalmazás igényli – bekapcsolva marad lezárt képernyőnél is.

Nokia szoftveres extrák

Minderre rájön a Nokia szoftveres körítése, minden földi jóval. A HERE Drive+ szinte a világ összes országában ingyenes, hangos navigációt biztosít, bizonyos nyelveken még az utcaneveket is felolvassa. Van még a HERE Maps, ami gyakorlatilag a gyári Térképek alkalmazást cseréli le egy picivel okosabbra (bár ettől függetlenül ez még benne maradt a rendszerben, és vannak esetek, mikor ez nyílik meg). A HERE Transit a tömegközlekedésben tud segíteni nekünk, ráadásul Budapest is benne van a támogatott városok között. Tetszik, hogy minden térképpel kapcsolatos alkalmazás közös térképpel dolgozik, ami előre le is tölthető. Van még az Adatátvitel, mely Bluetooth-on keresztül segít áthúzni a régi telefonunkról a fontos adatokat. Van még extra bőven, de azokra a kameránál fogok kitérni. Az Amber frissítéssel jött még pár plusz funkció, melyeket a beállítások közt kell keresni, ilyen a Glance Screen, ami tényleg nagyon menő és hasznos dolog: egyfajta képernyővédő-szerűen megjeleníti az órát. Külön állítható, hogy mely időintervallumban váltson pirosra a számok színe, így kímélve a szemünket este, illetve az is, hogy egy idő után automatikusan lekapcsoljon a képernyő, és csak a közelségérzékelő segítségével állapítsa meg, hogy mikor van a zsebünkben és mikor nem. Ugyanitt állíthatjuk be a képernyő dupla koppintással való felébresztését is (mely megdobja egy kicsit a fogyasztást). Szintén a beállítások alá költözik be a képernyő színezetének állíthatósága.

Multimédia

Végre valahára a készülék lényegéhez érhettem: a kamera. Brutális. A hat lencsés, optikai képstabilizátorral megtoldott 8,7 MP-es kamera remek képeket lő. Bár nem vagyok profi fotós, sőt, inkább csak az exponáló gombot szeretem nyomogatni, de itt kifejezetten élvezet volt látni, hogy egy-egy beállítás hogyan van hatással a képre. A Pro Camera remek társ ebben, a különféle beállítások egy tárcsán helyezkednek el, és hatásukat azonnal nyomon követhetjük a kijelzőn. A Smart Camera inkább jópofa effektusokat tartalmaz, a mindennapokban nem vettem sok hasznát. Kapunk még Creative Studiót, amivel a képeket utólagosan szerkeszthetjük. Videót Full HD-ben tud felvenni, ilyenkor tud igazán domborítani az OIS. Az esti képalkotás terén tényleg sokkal jobbat tud produkálni, mint a konkurensek telefonjai, bár kicsit még mindig elmosódott az eredmény, mert sajnos itt nincs lehetőségünk állvány csatlakoztatására, mint az 1020-as nagy tesónál.

A tesztfotókat tartalmazó galériáért kattints a fenti képre!

Mint már említettem, a készülékhez kapunk egy igen korrekt kis fülest, én magam viszont egy Sennheiser MX360-al használtam a mindennapokban, és meg vagyok vele elégedve. A beállításokban bekapcsolható Dolby szolgáltatás inkább filmnézéshez jöhet jól, egyébként dobozhatást kölcsönöz a zenékhez. Örömteli volt látni, a hangszínszabályzó meglétét, bár én eléggé igénytelen vagyok ilyen téren, szóval hagytam mindent alapon.

Összegzés

Egy nem túl olcsó, de igencsak prémium okostelefonról van szó. Jó képeket lehet vele lőni, de mindemellett kellemesen elfér a farzsebben is. Végre könnyebb is lett a készülék, a fém használata pedig egyfajta hűvös eleganciát ad az egésznek. Annak ajánlanám, aki nem akar feltétlen őrülten fotózni (bár amúgy a képesség tényleg megvan benne, nem lebecsülöm a készüléket, csak az 1020-hoz nem tudom máshogy mérni), viszont mindenből szeretnék a maximumot. Pazar kijelző, jó anyaghasználat, szép fotók, tengernyi szoftveres extra.

Forrás: Gizmodo, Nokia sajtófotók és a szerző művei