Hetekkel korábbra vártam ezt a szépséget, de sajnos a múltkor néhány perc híján lemaradtam róla, és csak  nemrég érkezett meg, hogy aztán pár napig lehessen nyúzni. Amint a címben is jeleztem, ennek a tesztnek waces nevű szerzőnk már megírta a párját, amivel nekem sok leírni valót megspórolt, és ami nem teljesen teszt, hanem jórészt elmélkedés arról, megéri-e az árát, és egyáltalán mire jó ez az eszköz. Amin néha én is elgondolkodtam, és arra jutottam, hogy negyvenkettő.

Fontos és közismert tény, hogy a látszat olykor csal

Kezdjük a kicsomagolással és a külsővel. Előbbi komoly technikát fed fel (erről képek a cikk legalján találhatók, szigorúan nagykorú olvasók részére), utóbbi pedig nagyon meghatározó, mivel az egész Ativ termékcsalád sajátossága. Persze Ativ S-hez még nem volt szerencsém (ígéret van rá), de most már tudom, milyen az a bizonyos szálra húzott alumíniumot imitáló műanyag, ami annak is, meg ennek is a burkolatát adja. Sajtófotón egyértelműen megtévesztésig hasonlít az igazira, és tulajdonképpen viszonylag közelről is úgy-ahogy hasonlít, csak meg ne tapintsd, mert végleg annyi az illúziónak. Főleg az ujjlenyomatok rontják el a fílinget, mert azok teljesen mások egy valódi fémfelületen. Hogy aztán ez a megoldás mennyire az ár-érték játékban kompromisszum, és mennyire egyéb szempontok döntöttek, azt nem tudom. Mindenesetre jó lenne tudni, mennyivel lenne nehezebb valódi alumíniummal. Vagy könnyebb, mert az is megeshet.

Bolondítóan bonyolult készülék

Oldalt a két satnya hangszóróról lesz még szó

Ez a dolog leginkább azért érdekelne, mert már így is kicsit kellemetlen a súlya, de persze ez következik a kijelző tablethez kicsit bőkezűen adagolt 11,6"-os méretéből. Összerakva meg egyszerűen nehéz. Hogy érthető legyek, a dokkolónak elkeresztelt billentyűzet nélkül nem lenne rossz. Az a kábé 750 gramm jól elviselhető, csak például fényképezni ne kelljen vele, de billentyűzettel már tekintélyes a tömege. Ez bizony laptopnak sem lenne egy könnyű darab. Persze van rá mentség, hiszen ebben benne van az extra mechanika, és a csatlakozók, amivel a dokkolás elvégezhető.

Azt a nagy gombot kell nyomni a lecsatlakozáshoz

Amely mechanika egyébként jó, bár ha kicsit nem figyelsz oda, nem mindig fog sikerülni az összepattintás. Az eltávolítás szerencsére faék egyszerűségű, egy baromi nagy gombot meg kell nyomni, és le lehet venni a tabletet, de természetesen ez nem minden pozitúrában lehetséges. Találkoztam más megoldással, ahhoz képest ez jóval egyszerűbb és biztosabb, ez jó pont. A széthajtásról jut eszembe, ezt távolról sem lehet olyan nagy szögben kihajtani, mint a múltkori utrabookot, és ebben egyértelműen a dokkolásra szolgáló mechanika léte a ludas. Kicsit sajnálom, de ez is egy kompromisszum.

A kijelző tisztességes, ezt másként nem tudom megfogalmazni. Az ultrabook HD felbontása után az 1366×768 nyilvánvalóan nem örömünnep, meg aztán még az is tükröződik benne, amit utána keresnünk kell, hogy honnan került oda, de ez a műfaj ilyen, ezzel a kijelzővel, ebben a kategóriában, ez a hibrid teljesen átlagos. Azt hiszem, nem most említem meg először, hogy a készüléken látszik, itt-ott igyekeztek kompromisszumokat kötni. Viszonylag friss műfajról van szó, a gyártók még maguk sem pontosan tudják, mit akarnak, azt pláne nem, hogy a vásárlók mit akarnak, és ez meg is látszik az eredményen. Ezt nem bírálatnak szánom. Az okostelefonoknak is évek kellettek, mire nagyjából kiforrt, kinek mi az igénye, egy eszköznek hogyan kell kinéznie, és ehhez hasonlók. Még mielőtt valaki azt hinné, kompromisszumok tekintetében ez a készülék egyedi, hát nem. Kisebb-nagyobb kompromisszumot mindegyik hibrid esetében kell kötni. Ez a kompromisszum aztán az egyiknél a teljesítmény, a másiknál az üzemidő, a harmadiknál meg a kicsit igénytelenebb kivitel lesz. De persze van olyan, amelyiknél nem kötöttek kompromisszumot az alkotók, annak az esetében nekünk kell kompromisszumot kötnünk saját magunkkal, amikor ki kell fizetnünk az árát.

Erre a készülékre is igaz az, hogy a virtuális billentyűzet remek, de a hardveres billentyűzet plusz érintőképernyő kombináció a legjobb. A Series 9 billentyűzetét nem akartam túlzottan ekézni, de teljes megdöbbenésemre ennek a billentyűzete szerintem egy klasszissal jobb. Mondok egy erősebbet: bár nem túl nagyok a gombok, simán veri a szintén tesztelt Dell XPS jóval nagyobb billentyűzetét. Kiváló a lenyomás érzete, rugalmasak a gombok, és naná, hogy ölben használni a legjobb. Cserébe a tablet részen található Windows gombnál el tudnék képzelni sokkal jobbat is. Jellemző, hogy egy idő után ösztönösen inkább az érintőképernyőn előcsalogatható példányt vettem igénybe, ha lehetett.

Vékonyság oldalról

Vogon költészet

Aki olvasta a Series New 9-es ultrabookról írottakat, az talán még emlékszik rá, annak milyen kellemes meglepetés volt a hangja. Ennek sajnos nem az. Mivel nem én bontottam meg először a csomagolást, és láthatóan már megélt egy pár szállítást, ezért elképzelhető, hogy gyári állapotában jobb. De az én tapasztalatom szerint két zörgős, dobozhangú micsoda van a cucc két oldalán. Emellett fülhallgatóval is elég közepes a hangzás. Nem ezért fogjuk szeretni, szerencsére van más, amiért viszont igen. A kamerákról elég legyen annyi, hogy fene nagy minőséget ne várjunk tőlük, mert minek, hiszen tablettel fényképezni ritka perverz foglalatosság. Kifejezett szerencse, hogy Budapesten már egy hatfejű disznón sem csodálkoznak a járókelők, így csak kevesen néztek ferdén, amikor a Duna Plazánál roppant komoly fejjel magam elé tartottam, és forogtam vele jobbra-balra. Hülye szegény, legyinthettek magukban, majd a már semmin meg nem ütköző ember bölcs méltóságával mentek tovább.

Alulról és fölülről még sokkal vékonyabbnak néz ki

Ne ess pánikba!

Az egyik legmeghatározóbb kompromisszumot nyilván maga a kétmagos Atom processzor jelenti, erre viszont azt kell mondanom, jól sikerült kompromisszum. Szégyenkezve bevallom, előítéleteim voltak az Atommal szemben, ehhez képest kifejezetten ritka volt, amikor a Smart lelassult. Persze nagyon erőforrásigényes dolgokat nem bíztam rá, az egyetlen kivétel egy tömörített, nagy felbontású videó lejátszása volt egy metrós alkalmazással, de az mindegyik tesztalanyt megizzasztotta.

Dokkolóval nem elhanyagolhatóan vastagabb

A legnagyobb kompromisszum azonban egyelőre maga a rendszer, annak is a metrós fele. Nem magyar fiókom van, ezért az alkalmazások mennyiségével nekem sok problémám nem volt, ebből a szempontból határozottan fejlődik a platform, például végre találtam egy jó, hangsúlyozom jó hírolvasó alkalmazást, ami nem tetű lassú, nem nehézkes a használata, komfortos, és nem az az első gondolatom, hogy jó, jó, de más kinézettel inkább kéne. Pár hónapja ilyennek híre-pora sem volt. A legértelmesebb a Dark RSS olvasó volt, amit nem mernék szívből ajánlani senkinek, hogy a gyári News readerről inkább ne is mondjak semmit, mert az … hagyjuk, sejthetitek, milyen szót akartam volna rá használni, csak itt nem illik.

De alulról és fölülről nézve olyankor is karcsúbb

Az élet, a világmindenség, meg minden

Mint már arról volt szó, pénteken tettük közzé szerzőtársunk nem szokványos tesztjét (amit tessék elolvasni, mert pár dolog csak abban van leírva), és azt hiszem, itt az ideje, hogy összekanyarodjon a két szál. Nekem a kistesó jutott, tehát nyilvánvaló, hogy teljesítményben nem ugyanazt tesztelhettem, de mint már írtam, egy átlagos felhasználónak az biztosan elég lesz. A billentyűzettel mindketten elégedettek voltunk, a touchpaddel pedig elégedetlenek, ami azért érdekes, mert az én véleményem önmagában nem lenne perdöntő, hiszen soha nem voltam elégedett egyetlen touchpaddel sem.

Az a bizonyos szálcsiszolt hatás sajtófotón

Abban is egyetértünk, hogy jó lesz ez a vonal. A profi verziót az ezzel szerzett tapasztalataimra hagyatkozva  tudnám ajánlani, hiába olyan veszettül drága. Sajnos azonban ez a „fapadosabb” verzió is durva áron megy. A billentyűzet nélkül 220 ezer forintos induló ára elképesztően sok, ennyiért jóval erőseb laptop vásárolható már. Billentyűzettel pedig már 270 ezer felett van, ami egy Atom processzoros vasért, hát hogy is mondjam, szigorú.

És ugyanaz a hátlap, ha rajta van a dokkoló. A stylust összecsukva nem lehet kivenni, bár olyankor nem is érdemes

Negyvenkettő - mondta Bölcs Elme végtelen méltósággal és hidegvérrel

Amit nem szabad elfelejteni, hogy ez egy érintőképernyős hibrid. Márpedig ez a két jelző két olyan árdrágító tényező, ami gyökeresen változtatja meg a használhatóságát. Akármennyire is elborítja időnként az agyamat a lila köd a kicsit túl sok használhatatlan, lassú, össze-vissza fagyó metrós alkalmazás miatt (ami nyilván nem a gyártó hibája), amikor időnként sikerül beletrafálnom egy használhatóba, illetve ami magát a komplett rendszert illeti, nem kétséges, hogy az irány jól eltalált. Persze, a klasszikus asztali alkalmazások esetében itt-ott szükség van mutatóeszközre, de azt leszámítva az érintőképernyő majdnem tökéletes közvetítőeszköz ember és gép között. Amikor elkezdtem használni, szinte azonnal, és természetes módon kezdtem matattam a touchpad helyett az érintőképernyőt, és igen, asztali gép esetében én sem pontosan tudom, milyen lehet, de hogy hibrid esetében magától értetődő, az nekem nem kérdés. Egy hét alatt három hibrid járt nálam, ebből kettő lecsatolható billentyűzettel. Ezek billentyűzete az esetek többségében dobozban pihent, holott mint írtam, ennek a billentyűzete kiváló. De a pörgettyűnek (aki  nem tudja mi az, az majd megtudja) is minduntalan behajtottam a sajátját és tablet üzemmódban nyomtam neki. Ha nem kell sokat, vagy sok számot, zárójelet, ilyesmit írni, akkor a virtuális billentyűzet bőven elég. Csak arra érdemes vigyázni, hogy a képernyő forgását zároljuk, mert írás közben eléggé kellemetlen, ha a billentyűzet egy szó közepén se szó, se beszéd átrendeződik.

Hogy 270 ezer hufocskát kiadnék-e érte, azt nem tudom, mert nincs a célra ennyi pénzem, de ha hozzám vágnának egyet, akkor elfogadnám, az száz százalék. Ha esetleg a Pro verziót, azt meg pláne. Élek halok a saját órmótlan szörnyetegemért, de ezek Windows 8-ra termettebbek. Nem kicsit, nagyon. Szerintem legyen is ez a végszó.

A tesztkészüléket a Samsung bocsátotta rendelkezésünkre, a fotók néhány (elvben jól megkülönböztethető) kivétellel a Samsung sajtófotói.

Ja, és még valami...

Egy kis csomagolástechnika