Lassan hozzánk is befutnak a Microsoft új rendszeréhez jobban passzoló érintőképernyős eszközök. A múlt héten a Samsung Ativ Smart volt a terítéken, most a Microsoft jóvoltából egyszerre két készülék is tesztelhető volt egy rövidebb ideig. A két eszköz szinte minden szempontból ellentétes egymással: az egyik jóval kisebb, hibrid,  Windows RT fut rajta, és nagyon hosszú az üzemideje, a másik nem is valódi hibrid, nagy, erős, nehéz és bizony nem túl sokáig használható egy töltéssel. Páros teszt következik.

A múltkori teszt, ha mást nem is, azt remekül bizonyította, hogy a hibrid egyáltalán nem olyan ördögtől való dolog, mint a Verge gúnyolódó munkatársai azt előadták. A hozzám hasonló felhasználóknak a tablet-szerű használat az ideális, azonban kiváló extra, hogy szükség esetén laptopként is tudják használni, ötvözve a teljes értékű laptopbillentyűzet és az érintőképernyő előnyeit.

A két említett eszköz az ASUS Vivo Tab TF600T, illetve a Dell XPS 12 9Q23, mely utóbbi valójában egy speciális ultrabook, míg előbbi az első Windows RT-vel szállított eszköz, ami huzamosabb ideig tartózkodott nálam. Ennek megfelelően ezek ketten teljesen különböznek, szinte a két véglete a Windows 8-ra illetve Windows RT-re épülő új termékskálának. Az egyik viszonylag kicsi, valóban használható tabletként, cserébe a felbontása nem túl acélos, a klasszikus asztali alkalmazásokat pedig el lehet felejteni rajta, ami bizony nem minden esetben jó. A másik egy valódi erőmű, bármit lehet rajta futtatni, gyors, erős, full HD felbontású, cserébe ugyan tabletként használható, ám az nem az igazi, mert a súlyát nem lehet figyelmen kívül hagyni, és az egy töltéssel elérhető üzemidő még az ultrabookok közt sem kiemelkedő.

Kicsomagolás, dizájn

Kezdjük a nagyobbikkal. A Dell szakemberei nem ragozták túl a dobozt, klasszikus laptopnak való, fekete, puritán darab, amin belül van egy két kisebb kisebb doboz, az egyikben a tápegység lapul, a másik rejti magát a tárgyat. Valószínűleg úgy voltak vele, hogy a név és a teljesítmény eladja a terméket, nem kell csicsázni semmit.

A kisebbik köré sem raktak olyan összetett dobozt, mint a korábbi tesztben szereplő Ativ Smart esetében. A másikkal ellentétben ezen legalább szerepel a készülék fotója, de ezt leszámítva ez is az egyszerűeség jegyében született. Ha kinyitjuk, felül ott maga a Vivo Tab, alatta a tartozékok, amelyekből ugyanúgy nincs nagy eresztés, ahogyan a Dellnél és a Samsungnál sem. Három eszköz alapján (plusz a korábbi Samsung ultrabook) már viszonylag biztosra vehetjük, hogy nem halmozzák el ezeket extrákkal, például Micro-HDMI kábel egyikhez sem jár, holott amikor munkára szeretnénk használni, nem ártana.

Márpedig munkára mindegyik használható. A Vivo Tab RT-n ott figyel az Office Home & Student 2013 RT Preview, ami elvben Office Home & Student 2013 RT verzióra frissül. Az ultrabookokra pedig telepíthető az Office általunk kívánt verziója. A Dell legvonzóbb tulajdonsága, hogy teljesen személyre szabhatóan lehet már megrendelni is, van négyféle alap, amire építhetünk, és azokhoz lehet válogatni, illetve opcionális dolgokat kijelölni. Az alapárban például Windows 8 van, de lehet helyette Pro verzióval kérni (kapásból 70 dollár plusz), aki igényli, az különböző Office 2013 verziókat kérhet, amit utólag telepíthet (99 és 399 dollár közötti összeggel terhelve pluszban a bankszámlát), kérhető mellé XP 10-es tablet dokkolóval vagy anélkül, de még nyomtatót és bővített garanciát is lehet hozzá kérni.

Ezzel szemben az ASUS a Vivo Tab RT esetében nem ad választást, ez egy klasszikus dobozos termék, ha megvette, hadd vigye alapokon. Aki nem akar hosszasan elgondolkodni, neki igazából mi kell, annak ez jóval ideálisabb választás lesz.

Külsejét tekintve, a sajtófotókhoz képest az XPS 12 enyhe csalódás, holott csupa prémium anyagból rakták össze. Kézbe véve azonnal feltűnnek olyan kellemetlen kis apróságok, mint hogy a pörgettyűség miatt a kijelző és annak kerete között meglehetős hézag tátong, illetve hogy a képernyőt rögzítő bigyók műanyagból vannak, és néha mintha roppannának is egyet-kettőt, ami (persze ez lehet, hogy csak előítélet) egy kicsit kétségessé teszi az eszköz örökéletűségét. Meg persze a Dell nem bírt magával, és különleges kinézetű, ugyanakkor kicsit pévécé érzetű billentyűzettel látta el, ami biztosan majd sok felhasználónak be fog jönni, én azonban nem tartozom ezen sokak közé. A 12,5"-os kijelző és a másfél kiló az pedig egyszerűen nagy egy tabletnek. Nincs mese, fárasztó tartani. Persze a hibridek egy részéhez képest összsúlyban nyerő lehet (az Ativ Smart összerakva majdnem két és fél kiló), ám azok szétkaphatók, és tabletként már fele ennyit sem nyomnak, ami nagyon durva különbség. Megint csak ott vagyok, hogy fotón tök jó, meg mekkora ötlet már ez a pörgettyű, de a napi használatban a kijelzőt ritkán forgatjuk, a hátulütő viszont megmarad. Annak jó ez, aki jellemzően laptopként használja, és csak utazás közben tabletként, amikor a billentyűzet kényelmetlen lenne, nem fér el rendesen, akármi. Ugyanakkor nagyon nagy piros pont, hogy a ventillátort egyáltalán nem hallani, pedig nem is olyan kicsi darab.

Az ASUS tabletje viszont nagyon szép. Persze ezt a szubjektív érzést biztosan erősíti az is hogy kisebb, vékonyabb, könnyebb, mint a Dell, de az anyaghasználata is pöpecebb (szénszálas csoda ide vagy oda) és a dokkolóján levő billentyűzete is jóval minőségibb érzetű. Ha a kinézet döntene, akkor nem is lenne kétséges, hogy ez a „kicsike” lenne nálam az instant get, tessék elvenni a pénzemet, azonnal. A kicsike természetesen nem véletlenül van idézőjelben: tabletetnek nem kicsi ám ez sem, inkább egy teljesen átlagos 10"-s. Súlyra szintén, dokkoló nélkül erős fél kiló, dokkolóval pedig 1063 gramm, utóbbi egyébként kifejezetten szép dolog tőle, pláne, hogy ebben a plusz akkumulátor is már benne van.

Sajnos semmi sem tökéletes, a Vivo Tab RT szörnyű hátulütője a nem túl masszív kivitel. Érdekes módon, amikor először próbáltam feszegetni, valószínűleg nem találtam meg a gyenge pontjait. Amikor azonban sokadik használat után ott kezdtem el gyötörni, ahol kialakult a fogása, mit ne mondjak, szíven ütött, milyen könnyen hullámosodik a kijelző. Recsegni különösebben nem recsegett, tehát valahol a keret és a kijelző között van a hiba, de ez nem vigasztaló még akkor sem, ha átlagos használat mellett nem jött elő a probléma, csak előre megfontolt bántalmazással. Ezen felül a dokkoló és a tablet illesztése sem az igazi. Van ugye a tablet oldalán egy csúszka, vagy mi, azt kell lenyomni a szétválasztáshoz, ami aztán hol ment elsőre, hol nem. Az összepattintásról már nem is szólva. Persze ha nem lett volna a kezemben Surface, és nem tudnám, milyen magától értetődően kattan egymásba annak a két fele, biztosan elnézőbb lennék, de azért így egymás között a Samsung is (bár csúnyábban, de) picikét biztosabban teljesítette ezt a feladatot.

Kijelző, multimédia, böngészés

A jobb felbontás sokat tud számítani, tehát aki szeret jó minőségben filmet nézni, annak a Dell ajánlható, mégis csak full HD (1920×1080) a felbontása. Színeit tekintve egyik sem panaszkodhat, a betekintési szögek is nagyok, de mondjuk ennyi pénzért ez kötelező. Ennek ellenére egyik sem tökéletes. A Vivo Tab ugyebár a Windows 8/RT rendszerhez ajánlott legkisebb felbontással érkezik, ám ilyenkor jön ki a Metro felület előnye, ugyanis leginkább annak köszönhetően ez nem túl zavaró. A Dell felbontása viszont akkor hátrányos, ha klasszikus Windows alkalmazásokat próbálunk érintőképernyővel használni, ugyanis nem elég, hogy az ablakok nem igazán érintőképernyőre termettek, de még iszonyú kicsik is a kezelőeszközök, kecses kacsójú keleti lyánykáknak is gondot okoznának, nemhogy a hozzám hasonló bárdolatlan fickók mancsainak.

Mindkét eszköz leggyengébb pontja következik, a kamera. Pedig az ASUS kamerája akár jó is lehetne, és furcsa módon jóval több beállítás tartozik hozzá, mint a múltkori Ativ Smarthoz, viszont gyengécske, hiába 8 megapixeles. Persze önmagában a tablet és a fotózás furcsán jön össze, azonban az ASUS ezt leszámítva sem jó fotózásra. Zajos képeket csinál, és sötéteket, tehát ne ajánlanám semmire. Az előlapi kamera még ennél is gyászosabb, de persze az nem is való másra, mint videohívásra. A Dell megítélése jóval könnyebb volt, hiszen annak csak előlapi kamerája van, ráadásul pontosan olyan is. Nem tudom pontosan az okát, miért maradt ki belőle a rendes kamera, ha már egy kazal pénzt ad érte a vásárló, de az ASUS-éból kiindulva lehet, hogy nem sokat veszítette vele a civilizáció.

A hangzásról jókat tudok mondani, azt leszámítva, hogy az ASUS halk. Szerintem meglehetősen halk. Persze szépen szól ahhoz képest, hogy milyen kis sípládákon jön ki a hang, de meglehetős csendnek kell lennie ahhoz, hogy ne kelljen a maximumra feltekerni a hangerőt. Érdekes módon, nekem fülhallgatóval is kicsit halkabbnak tűnt, mint nagydarab vetélytársáé, abba biztosan valamivel izmosabb erősítőt tuszkoltak bele, attól (is) behemótabb ennyivel. Valamit valamiért.

Innen kezdve a teszt kényszerűen két ágra vált. Metrós és klasszikus felületű tesztre. Metrós felületen mindkét eszköz jól viselkedett, leszámítva a rendszer rakoncátlankodását. Persze a Vivo jóval lassabban teljesített bizonyos feladatokat, de nem is vártam különbet. Aztán persze ez a sebességkülönbség néha kicsit aggasztó lett. Az egyik legsúlyosabb tehertétel egy .mkv lejátszása volt egy metrós médialejátszóval, ami valamiért előbb molylt valamit a nyersanyaggal, és csak utána kezdett el ténylegesen lejátszani. Az XPS estében ez talán fél perc volt, a Tab RT viszont hosszú percekig csócsálgatta az alapanyagot, ami egy idő után már idegesítő volt kissé. A fél perc sem igazán biztató, de azt csak kivárja valahogy az ember, de hogy elindítsak egy videót, majd hagyjam ott, mert belátható időn belül nem indul el, az nagyon gáz. A Tabon amúgy is voltak komoly lassulások, egyszer-kétszer le is dermedt szegénykém, ami nem túl fényes dolog. Ami viszont ment rajta, az többé-kevésbé biztosan elszüttyögött, általában épp elkezdtek működni a dolgok, mire az ember igazán türelmetlenné vált volna.

Csak ismételni tudom magamat: tartalmat böngészni és fogyasztani a metrós felület jó, a gondok ezután kezdődnek, részben a rendszer kétarcúsága részben kiforratlansága, itt-ott bétaszerűsége miatt. A Dellből ráadásul folyamatosan előtört az, hogy igazából ultrabooknak indult (úgy is árulják), csak aztán valaki kitalálta, hogy legyen convertible, és erről nem tudtak leszakadni sehogy, pedig jobban jártunk volna. Ha este ágyikóba kellett vinni valamit, nem volt kérdés, melyik legyen az, és az én gyermekem is folyamatosan a „kicsi”-t követelte magának, a Dellre rá sem nézett. Az sem volt utolsó szempont, hogy a „kicsi” a dokkoló nélkül is simán lenyomott nyolc órát, és akkor még rá lehetett dobni a dokkolót ugyanennyi extráért, vagyis nagyjából egy teljes napig használható, míg a Dellt körülbelül négyszer kellett volna töltőre akasztani ugyanennek az eléréséért. Ez volt a kettő között a legdurvább különbség ami a használatot illeti.

Összegzés

Régen voltam ekkora bajban, ugyanis az összkép meglehetősen vegyes, viszont nem szeretek igazán rosszat írni a semmiről, ami nem egyértelműen rossz. Ha a rendszert tekintem, akkor egyértelműen a Dell a nyerő, de csak azért, mert erősebb vas van alatta, és teljes értékű Windows rajta. Minden másra ott van az ASUS.

Az XPS 12-t végig nem tudtam hová tenni, valami macera mindig volt vele. Nem nekem való, pedig látatlanban még azt hittem (és tapasztalataim szerint ezzel sokan így vannak), ez fog jobban magával ragadni. Hát nem. A pörgettyűség újdonsága talán ha fél napig tartott ki, onnan kezdve már csak az maradt belőle, hogy jaj, el ne törjenek azok a műanyag bigyók amikor forgatom. De egyébként is inkább a hátrányai jöttek ki, amelyek mind, mind a méretéből származtak. Félve mondom, de a Dell mérnökei a nagy ötletet nem igazán gondolták át. Metrós felületű tabletnek a kijelző tök jó lenne, csak a plusz keret miatt még 12"-os tabletnek is nagy, a súlya pedig riasztó. A klasszikus asztal meg érintőképernyővel nem használható normálisan. Az nem megoldás, hogy 125%-os nézetben használom, mert úgy ronda, és nem minden alkalmazásnál működik jól a skálázás. Az Ativ Smart esetében folyamatosan emlegetett kompromisszumok itt valahogy mindig rosszul sültek el, így aztán hiába a tiszteletre méltó hardver, valahogy sosem illett igazán kézbe. Persze a Windows 8 kétféle üzemmódja a többieknek is nehéz feladatot adott, de a Samsung elég tisztességgel kihozta belőle az elvárhatót, a Dell meg amennyire nagyot akart villantani, annyira nem jött össze sehogy. Nagyon sajnálom mert az az érzésem, hogy ha csak az egyik üzemmódra koncentrálnak, tehát vagy tabletet, vagy ultrabookot akartak volna kihozni belőle, és azt következetesen végigviszik, akkor egy ragyogó csúcskészülék is kijöhetett volna. Illetve az ultrabook az nagyjából kijött, csak éppen felesleges extrákkal, és rettenetesen drágán.

Minden hibája, egyes alkalmazások fájó lassúsága és megbízhatatlansága ellenére az ASUS inkább jöhetne bármikor. Persze kevesebb kompromisszumnak akart megfelelni, de jobban meg is felelt. Hátrányait pedig rá lehet fogni az RT rendszer kiforratlanságára, és ha azt mondom, hogy azt majd kinövi, akkor elég szépen el tudnék vele lenni, könnyű, szép, egyszerűen kezelhető. pontosan ezért nem is ragoznám tovább, igen, ennek az eszköznek megvan, de még inkább meg lesz a létjogosultsága, egyértelmű, hogy mit akar, és majd csak felnő hozzá a szoftver.