Facebook oldal költöztetés, fellépés a Számalknál, kortár síró cimborámnak megjelent az új könyve, több hetes elmaradások pótlása, és különben is jött a Karácsony. Sebaj, félreálltam, és most újult erővel álltam neki tesztet írni. Merthogy kaptam kétféle monitort egymás után, és azt kell mondanom, egyiket sem bántam meg. Ugyanaz a cég, mégis két egymástól időnként elképesztően különböző termék. Egyik sem hibátlan, de mindkettőben van valami, ami miatt mégis bevállalnám itthonra. Következzen az első rész.

A kép teljességéhez hozzátartozik, hogy évek úta nyúzok egy P2370HD-t, ami a maga idejében azért a pénzért nagy durranás volt, bár persze a TN panel miatt a betekintési szöge nem tökéletes, és sajnos nem bírja, ha a hangmenetet kivezetjük, mert valahol olyan brummot szed össze, hogy én szégyellem magamat. Kompromisszumnak mégis megfelelő, éppen most gondolkodom azon, hogy még egyszer átvariálom a bekötését. Legközelebb szóljatok rám, hogy a témáról írjak!

Első tesztpéldányunk (LS24C65UPL) egy úgynevezett business monotor, magyarul irodába való. Ami tökéletesen meg is látszik rajta, ezért aztán nekem pont nem igazán lenne alkalmas itthonra, de irodába tényleg nyugodt szívvel ajánlanám. Viszont ha valaki ilyet vásárol, utána ne akarjon vele odébbálni, mert a visszacsomagolás finoman szólva is egy macera.

A termék összerakása (mert bizony össze kell rakni) szerencsére elég könnyű, bár a talpazat rögzítését megoldhatták volna kicsit felhasználóbarátabban is. Én már megszoktam, hogy a körmömmel be tudok tekerni egy csavart, másnak ez nehézségeket okozhat. Külsőre rendkívül konzervatív darabról van szó: már 7-8 évvel ezelőtt is körülbelül így néztek ki a Samsung irodai monitorai. Ami nekem nem baj, én kedvelem ezt a dizájnt, még ha kicsit darabos is, semmi csicsa, és egy irodában nincs is rá semmi szükség.

Kontra

Gyorsan essünk túl a negatívumokon. Már csak azért is, mert ezek egy része abból származott, hogy én valójában nem rendeltetésszerűen, vagyis irodai monitorként akartam használni, hanem részben otthoni monitorként (eddig ugye nem lenne nagy baj) másrészt viszont az IPTV végpontjaként. Márpedig ezzel volt már baj bőséggel.

Legelőször is ez a monitor önmagában nagyjából alkalmatlan erre a célra, ugyanis két olyan hangszórót raktak bele, ami már öt évvel ezelőtt is ciki lett volna. Két darab egy wattos izé van benne. Eleve egy watt semmire nem elég önmagában sem. De hogy még rosszabb legyen, a két zajkeltő készülék a monitor hátulján van, tehát még azt a kevés hangot is leginkább hátrafelé sugározza, és nem a kedves ügyfél arca felé. A hangminőségről pedig már szó se essen. Óriási szerencse, hogy ez körülbelül az ezredik szempont, hiszen természetesen van hangkimenete, az pedig már tisztességes, vagyis szépen rádugjuk az aktív ládára és probléma megoldva.

Ami viszont sajnos kiküszöbölhetetlen az az, hogy tévéként használva a fehérei reménytelenül kiégettek. Erről szerintem legyen elég ennyi, hiszen tényleg nem erről szól ez a készülék. Na de kérem szépen! Amikor IP tévéként használtam, akkor szépen kiírta, hogy ő alapvetően 60 Herzen üzemel, de őneki most 50 Herzen kellene, mert olyan gyel jön befele, ami jogos panasz lehetett, röcögött is a kép széle, ha nem is olyan vészesen, de azért lehetett látni, hogy van egy kis problémája. Rendben, mondtam, legyen így, aztán tíz perc múlva feladtam, ugyanis ez egyáltalán nem állítható.

Az élet nem habostorta

A másik gyenge pont a szoftver. Ami egyébként modern korunkban olyan nagyon nem kell hozzá, ugyanis bedugtam, aztán működött. De mivel adtak hozzá lemezt, kötelességemnek éreztem kipróbálni. Bár ne tettem volna! Eleve az én Windows 8.1-gyemmel azonnal haragosok lettek, az autorun el sem indult rendesen. Sebaj, nagy nehezen kitallóztam a drivertelepítőt, mire kiderült, hogy egy jó tucatnyi monitor közül kell kitalálnom, melyik is ez igazából, ráadásul ezek többségükben ott különböztek, ahol a monitor elején levő típusszám végetért. Sebaj, ilyenkor szépen hasára döntjük a terméket, és megnézzük a seggét. Ezt sem igazán kellett volna. Elöl ugye az volt, hogy S24C650, a hátulján viszont már LS24C650U szerepelt, és természetesen a telepítő az elsőből fél tucat alverziót, míg a másodikból egyet sem ajánlott fel. Mindegy, felraktam a legközelebbit, és működni pont ugyanúgy működött, mint előtte, tehát legalább veszíteni nem veszítettem a plusz munkával.

Ezen felül már tényleg csak apró szépséghibák voltak vele. A gombok valami ótvar rondák nem túl szépek, és hátul a kábelek elvezetését megtervező szakembert is nyugodtan át lehet tenni a tisztasági managerek közé. Plusz a hátulja annyira beláthatatlan elölről, hogy az rémes. Egy darabig észre sem vettem például, hogy igenis van audio kimenete, tehát nem vagyok kénytelen azt az izét „élvezni”, ami abból a két gyöszből kijőve a falon keresztül visszaverődött hozzám. Az OSD menü sem éppen emberbarát.

Cipőt a cipőboltból!

Viszont amint monitorként kezdtem el használni, azonnnal megbékéltem a sorsommal, sőt szinte meg is szerettem. Az a korábban kiégettként emlegetett fehér egy monitoron már ragyogó fehér, tehát egy szép nagy piros pont, a feketéje is egész jó, a ronda gomboknál megörülsz annak, hogy nem touch izék vannak odahegesztve, hanem valódi nyomogatható gombok, és egyáltalán örülsz neki, hogy az egész egyszerűen csak működik, szép a képe, és egyáltalán, hogy monitornak tök jó.

Ráadásul D-Sub (magyarul klasszikus VGA) bemenetről is elismerésre méltóan jó a kép. Mert persze, a HDMI-től elvárja az ember a szép látványt, de ez a már elvult csatlakozóval is tudja, és mivel egy irodában még mindig inkább a D-Sub lesz az esélyes, ezért ez egy nagyon nagy piros pont. Plusz ha valakinek esetleg úgy tetszik, nagyon egyszerűen elforgatható kilencven fokkal, és még picit rögzül is abban az állásban, nem ferde, nem imbolyog. Nekem teljesen felesleges fícsör, de akinek ez kell, annak egyrészt egyáltalán lehetősége van rá, másrészt szerintem sokkal patentabb az átlag megoldásoknál.

Remek add-on, hogy a talpában elrejtettek egy mini USB hubot is. Nem egy túl nagy etwas első látásra, mert ugye a pécéből beletolunk egy kábelt, és cserébe kijöhet kettő, vagyis mindössze egy plusz csatlakozást nyerünk, de pont az én esetemben ez azt jelentette, hogy nem kell ki- behúzkodnom a tárgyakat, amikor plusz egy eszközt rá akarok dugni a laposra. Ezt a részét külön szeretném megkapni, ha lehetséges!

Az előbb nagyon csúnyákat írtam a hangjáról, most hadd emlékezzek meg arról, hogy cserébe szinte semmi brumm nem jön össze, ha a laposról a monitorba és onnan az aktív ládáról ment a zenebona. Vagyis ebben megint csak azt tudja, amit a mostani rendszerem sajnos nem, vagyis azt, hogy tévéként használva nem kell megelégednem a saját monitorom saját sípládáival. Mert ugye az aktív láda bemenetét folyton a monitorból ki, a laposba be, aztán a laposból ki és a monitorba be – akinek két anyja van, az. 

Összegzés

Ez a monitor éppen azt tudja, amit ígér. Számomra sajnálatos módon túl sokkal többet nem, de amit igen, azt őszintén és bevállalósan. Ha csak dolgozni kellene, akkor most azonnal lecserélném rá a jelenlegi monitoromat, sajnos nekem vannak extra igényeim, amiknek ha hajszál híján is, de már nem felel meg eléggé. Átlagos felhasználónak azonban ez több, mint elég, amint csak aról van szó, hogy ez egy monitor és semmi más, csupa jókat tudok róla mondani. És még egyszer hadd írjam le: nekem még be is jön ez az ókonzervatív, sallangmentes dizájn. Magyarországon 65 ezer forint környékén kapható, ami az átlag felhasználónak egyáltalán nem olcsó, de ahová ez kelleni fog, ott egyáltalán nem túlzott.

 Műszaki paraméterek

A készüléket a Samsungtól kaptuk tesztelésre. A képeket részben innen-onnan szedtem, részben magam hoztam össze. És az a fókusztalan borzalom teljesen szándékosan lett olyan, szóval ne szólj be!