Készülékcsere, verzióváltás, öröm, elégedettség. Ezekről lesz most szó. Na és persze néhány aprócska kis homokszemről, ami a gépezetbe került. De ezek tényleg olyan aprócskák lesznek, hogy a Tisztelt Olvasók többsége észre sem fogja venni. Ha mégis észrevetted, akkor kommentben megírhatod ;)

Történt, hogy úgy egy hónapja elérkezettnek láttam lecserélni akkori Samsung Omnia 7 készülékemet egy Windows Phone 8-as telefonra. Fel is csaptam hát az aktuális reklámújságot, amivel a szolgáltatóm tömíti a postaládám amúgy sem túl nagy nyílását.

Ebből a Nokia Lumia 520-as telefonjára esett a választásom. Windows Phone 8, új, olcsó. Mindhárom feltételnek eleget tett.

Elballagtam hát a szolgáltató egyik tatabányai üzletébe, lévén én ott lakom. :) Innen egy kisebb szerepcserét követően sok idő elteltével, de végül elégedetten távoztam. Hogy mi volt a szerepcsere? Nos, ahelyett, hogy az eladó próbált volna minden eszközzel rávenni a vásárlásra, inkább lebeszélni próbált. Nekem kellett bedobnom magam, hogy márpedig én tudom miért jöttem az üzletbe. Kitaláljátok melyik kedves szolgáltatónál történhetett az eset?

Hazafelé már a rám váró nehézségeken gondolkoztam. A legégetőbbnek például a telefon szétszedését tartottam, ugyanis itt, a WinMagazinon olvastam korábban egy cikket, mely szerint nem túl egyszerű leszedni a telefon hátlapját, és beletenni a SIM kártyát. Ezért folyamatosan azon gondoltam, hogy melyik fiókomban lehetnek a telefon szétszedő eszközök.

Hazaérvén nekiestem a telefonnak, amolyan lesz, ami lesz alapon. Legnagyobb meglepetésemre a hátlap hihetetlenül könnyedén lejött. Ideje volt tehát beletenni a SIM kártyát. Viszont, mivel telefonszámot nem akartam váltani, ezért muszáj volt a régi kártyámat belerakni. Legalábbis azt kellett volna. Csakhogy az bizony még nem Micro-SIM kártya.

Nade melyik háztartásban nincsen legalább egy olló? Természetesen nálam is fellelhető ez a gyerekek elől gondosan elzárandó tárgy, így nekiestem vele a SIM-nek. Szépen körbevágtam, majd többszöri próbálkozás után végre a helyes irányt eltalálva beletettem a készülékbe, és bekapcsoltam.

Ezt követően az első bekapcsolás, konfigurálás, és végre eljutottam a kezdőképernyőre. Itt értek az első meglepetések. A kellemes, hogy az új telefonomon valahogy még smooth-abb a  csempék görgetése. A másik, hogy bizony az Omnia 7 AMOLED kijelzőjének bizony szebbek a színei, mint a Lumia 520 LCD kijelzőjének.
Viszont meg kell jegyezni, hogy a maga idejében az Omnia 7 felső kategóriás telefon volt, most az 520 pedig a legolcsóbb, ezért nem haragszunk. Egyébként ennek ellenére szépek a színek, csak kevésbé, mint a korábbi telefonomon.

Ha már a készülékeknél tartunk, akkor megemlítenék még néhány eltérést a két telefon között. Az egyik, hogy a Lumia 520 nem rendelkezik villanóval, ami az este készült képeket tenné valamivel szebbé. Valamint a burkolata nem azt a kellemes fémes tapintást adja, amit az Omnia 7, hanem helyette egy kézbe simuló, puha érzést.

Miután a beállítások megvoltak, végre elkezdtem barátkozni a Windows Phone 8-al. Eközben folyamatosan a „miért nem lehetett ezt már a 7-esben?” érzésem volt. Persze a válasz egyszerű, valahol el kellett kezdeni.

Az általam legfontosabbnak ítélt, és leginkább feltűnő változások a következők:

• A biztonsági mentések több dologra kiterjednek, mint az elődben. Számomra külön öröm, hogy immár az SMS-ek is menthetőek. Én ezt a szolgáltatást ezentúl előszeretettel fogom használni, lévén a SkyDrive egy fantasztikus felhő alapú tárhely, és kezdetben is legkevesebb 7GB-al rendelkezünk, Ráadásul mindez teljesen ingyenes.
• A zárolási képernyő végre átvette a Windows 8 hasznos dolgait, tehát kiválaszthatunk alkalmazásokat, amik üzenetet helyezhetnek el ezen a képernyőn.
• A Bing alkalmazások fantasztikusak, és dinamikussá tehetik a zárolási képernyőt is.

• A Windows Phone 8 kezeli a SIM alkalmazásokat is.
• A beszédfelismerés használható magyar lokalizációra állított telefon esetén is, mely számomra szintén előny, ugyanis így a telefonom megérintése nélkül kezdeményezhetek hívásokat, vagy válaszolhatok meg üzeneteket az angolul is tudó ismerőseimnek, akik ezen már meg sem lepődnek :)
• Bekerült a rendszerbe egy jópofa, visszajelzés névre hallgató alkalmazás is, amivel a Nokia részére küldhetjük el a véleményünket készülékünkről.
• A tárterület kihasználtságáról pedig egy nagyon csinos felületen képes tájékoztatni minket a telefon.
• És nem utolsó sorban, a kommunikációs alkalmazások, mint például a Skype és a Facebook végre úgy működnek, ahogyan azt mindenki elvárja.

A Windows Phone 8 rendszerű telefonok ráadásul egy szép, modern alkalmazással is szinkronizálhatóak.

A legvégére hagytam a számomra talán legkedvezőbb két tulajdonságot.

Ezek igazi nagy durranások. Az egyik, hogy a telefon képes állandó WiFi kapcsolatot fenntartani, a másik pedig az akkumulátor brutális üzemideje. Őszintén szólva egyetlen dolgot hiányolok a rendszerből, de ez teljesen szubjektív. Mivel időnként készítek alkalmazást a telefonra, jó lenne egy olyan funkció, mint a régebbi, balcsida ROM-os Omnia 7-esemen volt, mégpedig a képernyő zárolásának letiltása. Ugyanis zárolt készülékre nem lehet alkalmazást küldeni a fejlesztőeszközből. :(

A Lumia 520 nálam állandóan bekapcsolt wifivel, aktív használat mellett is bírja jócskán több, mint egy napig. Ehhez hasonlót sem tudott produkálni az Omnia 7, ráadásul ott a wifi is kikapcsolt a képernyő lezárásakor. Ez pedig bőven kárpótol a kijelzők közti különbség miatt.

Összefoglalva a dolgokat elmondhatom, hogy ez a váltás zökkenőmentes volt, és számomra nagyon megérte. Őszintén merem javasolni mindenkinek az áttérést, aki esetleg még mindig csak gondolkozik rajta.