Egyes vélemények szerint a Windows Phone-os készülékeket nagyon nehéz egyedivé tenni, nem érdemes teljes termékpalettát építeni a platformra, 1-2 készülékkel a variációs lehetőségek végére érnek a gyártók. A Nokia ennek ellenére egy lapra tesz fel mindent, és a Microsoft támogatását élvezve teljes mellszélességgel tolják a WP szekerét. Ahogy a WP7 esetében a 610-710-800-900 vonal, úgy a WP8-nál a X20-as széria próbálja a lehetőségekhez képest legjobban lefedni a piacot. Ez mindenképp dicséretes, bár sokan megkérdezik hogy miért, ha a készülékek minimális eltéréssel ugyanazt tudják. Eleinte én is sokat gondolkodtam ezen, de most, hogy az összes Európában kapható Windows Phone 8-as készülékkel találkoztam, úgy gondolom jó úton jár a Nokia, és mindegyik készüléknek van létjogosultsága. Az elmúlt időszakban két modellt kaptunk párhuzamosan tesztre. A legkisebb legkedvezőbb árú 520-at már pushalias jóvoltából megismerhettétek (bár egy újabb cikk keretében az én részletesebb tapasztalataimmal is találkozhattok majd), most rajtam a sor, hogy a középre pozícionált 720-at bemutassam.

Talán már olvastátok tőlem párszor, de még mindig igaz, és a teljesség kedvéért illik megjegyezni, hogy átlagos mindennapjaim során egy HTC 8X-et használok elsődleges készülékként. Ehhez tudom leginkább hasonlítani a tesztre kapott telefonokat, de ez esetben kivételes a helyzet, ugyanis a 720-at egy hétnyi 520 nyúzás után kaptam meg, így egészen más érzés volt kézbevenni, használni.

Külső

A készülék a Nokia újkori jó szokása szerint rengeteg színben elérhető, és bár nekem a kezdetek óta a cián színvariáns a kedvencem, sajnos csak egy fehér példányt kaptunk tesztelni. Bár alapvetően nem vagyok a fehér telefonok híve, ez kifejezetten mutatós, talán egyetlen hibát tudok felróni neki. Fényes. Ez persze szubjektív, de volt alkalmam megvizsgálni az 520 és a 620 matt fehér hátlapját, és az első benyomásom nem változott, a készülék egy matt fehér házban még jobban mutatna. Sajnos a fényesség velejárója, hogy a mikrokarcok könnyebben meglátszanak, illetve izzadt tenyérben csúszósabb a telefon. A unibody háznak köszönhetően az összeszerelési minőséggel nincs gond, a ház egyben van, egyedül a Micro-SIM és a Micro-SD tálca nem illeszkedik nanométeres pontossággal, de ez a mindennapokban egyáltalán nem zavaró. A készülék továbbra is tipikus Lumia, a fizikai kezelőszervek a készülék jobb oldalán helyezkednek el, a kapacitív gombok számomra sajnálatos módon kissé közelebb vannak a kijelzőhöz, mint az előlap aljához, ez az elhelyezés nekem sosem volt szimpatikus. 

Kijelző

A mai okostelefonok talán a legfontosabb része a kijelző. A tesztalany megjelenítője kettős érzéseket keltett, de az összkép mindenképpen pozitív. Említettem, hogy az 520 után került hozzám a készülék. Azzal kapcsolatban leírtam, hogy a legnagyobb gyengesége a kijelző, azután hatalmas ugrás volt a 720 kijelzőjét látni. Az azonos felbontás ellenére a színek nagyon jók, a napfényben olvashatóság is kiváló, és meglepve tapasztaltam, hogy a mindennapi használat során sokkal kevésbé zavaró a 4,3"-es kijelzőn a WVGA felbontás, mint arra előzetesen számítottam. Itt jön képbe az, hogy a 8X ugyanilyen méretben HD kijelzővel rendelkezik, de egyrészt megjelenéskor messze nem ez az árkategória volt, másrészt közvetlen összehasonlításban sem kell szégyenkeznie a 720-nak. Bár értelemszerűen kevésbé kristálytiszta a kép, és böngészni, illetve szöveget olvasni a nagyobb felbontás miatt kellemesebb a HTC kijelzőjén, de ha nem bámuljuk közelről a kijelzőt, vagy nem közvetlenül nagyobb felbontásról váltunk, nem lesz zavaró, nekem sem volt az. 

Erőforrás

A jelen pillanatban öt tagú Lumia család középső tagja a lelkét illetően inkább alacsonyabb árfekvésű testvéreihez van közel. Egészen pontosan e téren megegyezik az 520 a 620, illetve tesztünk alanya, a 720, mindháromban az MSM8227 kódnévre hallgató Qualcomm SoC található, ami két 1 GHz-en működő Krait maggal rendelkező processzort, és Adreno 305-ös grafikus processzort rejt. Általános használat mellett ez a hardver kellemesen erős a rendszer zavartalan futtatásához, a készülék folyamatosságára alaphelyzetben nem lehet panasz. Egyetlen esetben találkozhatunk gondolkodással, ez pedig a Micro-SD-t érintő folyamatoknál jelentkezik. Én egy jó pár éves Class4-es kártyát használtam, ezen tároltam a képeket, zenéket. Az ezeket érintő menükben a telefon látványosan lelassult, amit én az SD kártya sebességének tudtam be. Egy Class10-es kártyát belepróbálva sokkal kellemesebb volt a zenelejátszóban mászkálni, nem idegelt a folytonos várakozás amíg betölti az adatokat. A 720 kisebb testvéreihez igazodik RAM terén is, 512 MB-ot kapott. Bár 2013-ban már sokak szemében elvárás az 1 GB RAM, igazából itt nem okoz komoly hátrányt. Egy-egy alkalmazás letöltésénél lehet korlátozó tényező, de ez többnyire csak komolyabb (vagy hanyagul megírt) játékoknál okozhat problémát. Ennyit a hardverről, ez adott, de mi a helyzet szoftveres téren?

Extrák

Ahogy az összes Lumiához, a 720-hoz is elérhetőek a Nokia munkásságának (és/vagy pénzének) köszönhető extra szoftverek. Első és legfontosabb a WP8 sajátos tárhelyfogyasztási szokásait orvosolni képes Lumia Storage Check. Egyrészt ez lehetővé teszi az egyes alkalmazások méretének monitorozását, amire alapvetően nincs lehetőség a rendszerben, másrészt képes törölni a felgyülemlő ideiglenes fájlokat. Ezzel szükség esetén több száz MB-ot fel tudunk szabadítani, ami 8 GB-os belső tárhelynél már nem elhanyagolható tényező. Természetesen nem érdemes kihagyni a Nokia HERE szolgáltatásokat sem. Ezek közül - mivel budapesti vagyok - számomra a City Lens és a Transport bizonyult a leghasznosabbnak, de külön ki kell térnünk az adott esetben nagyon hasznos navigációra is. Sajnos az 520 és a 720 esetében a Nokia egy nem megszokott húzással érte el, hogy az egyes készülékek távolabb kerüljenek a család többi tagjától: a Here Drive ezen készülékek esetében nélkülözi a "+" jelölést. Az apró kis karakter hiánya annyit jelent, hogy ezeken a készülékeken a hangos navigáció csak az aktiváláskor a telefonban lévő SIM kártya lokalizációjának megfelelő országban működik. Bár alkalmam nem volt kipróbálni, tudomásom szerint külföldön is képes a készülék navigációra, csak az utasításokat nem fogja hangosan bemondani.

Multimédia

Én sose voltam nagy fotós, nem is mérvadó szempont nálam hogy egy adott telefon kamerája milyen képet csinál, legtöbbször jegyzeteket fotózok, azokat meg szinte bármivel lehet. Ennek ellenére az ember életében mindig adódik 1-1 pillanat, amikor úgy érzi hogy szeretne egy használható fotót készíteni, vagy egy videót készíteni, ami visszaadja az esemény hangulatát. Én azon a véleményen vagyok, hogy átlagos okostelefon kamerával sosem fogunk olyan képet készíteni, ami alkalmas lenne belőle készült poszter nyomtatására, de ennek ellenére az elkészült képeket egy FHD monitoron mindig szívesen megnézi az ember. A 720-nál elméletileg minden adott ahhoz, hogy használható kamerás mobil legyen belőle. A Nokia jó szokásához híven a Carl Zeiss-szel közösen fejlesztette az optikát, ami jelenleg a piacon a legfényesebb. Ehhez egy 6,7 megapixeles szenzort, autofókuszt és LED villanót pakoltak a Nokia mérnökei. Elméletileg ezek az értékek jót jelentenek, a gyakorlatban azonban elég felemás a kép. A színek rendben vannak, a fényességgel sincs baj, de a nappali képeknél túlságosan erős a zajszűrő algoritmus, és kissé mosott, olajfestmény hatást ad a képnek, ami a látványnak nem tesz jót. Elméletileg a fényes optikának köszönhetően kevés fénynél is használható fotókat lehet készíteni vele, valószínűleg a megfelelő beállításokkal nem lehetetlen, de mivel a legtöbb felhasználó automata módban lövi a képeket, én is ezt tettem. Néhány az elkészült képek közül megtekinthető itt. 

A videós képességeket is sikerült tesztelnem. Szerencsére pont beleesett a Belvárosi Fesztivál a tesztidőszakba, így koncerten mutathatta meg a kicsike, hogy mire képes a nagy dinamikatartományú (HAAC) mikrofonja. Az eredmény alább látható, szerintem meggyőző teljesítményt nyújtott. Zenei ízléstől függetlenül pár pillanatig mindenképp érdemes belehallgatni, telefonhoz mérten rendkívül jól szól.

Sajnos a telefon hangzása már nem ér fel az elkészült videó hangjához. A telefon beépített hangszórója egyrészt itt is a hátlapra került, így asztalra rakva halkul, másrészt a hátlapon is sikerült olyan helyre rakni, hogy a készüléket oldalra fordítva pont lefogom a hangszórót a kezemmel. Szerencsére egyébként sem használom sokat, csengőhangnak elég, minden más esetben meg fülhallgatón keresztül nyerek ki hangot belőle. Sajnos ott sem az igazi a helyzet. A gyári fülhallgató kritikán aluli, hamar vissza is csomagoltam, de a legnagyobb vicc, hogy még egy árva felvevőgombot sem kapott, ahhoz hogy telefonálni tudjunk vele, mindenképp be kell nyúlni a zsebünkbe a telefonért. Ezek után hamar visszatértem a saját jól bevált fülhallgatómhoz, de azzal sem szerepelt túl jól a készülék. Egyszerűen a mély is, a közép is, és a magas is kicsit élettelen. Nyilván nem várok el stúdióhangzást egy telefontól, és igazából ez is élvezhető, de kicsit kevés az amit nyújt, nem ez lesz az ideális zenetelefon.

Üzemidő

A 720 egyik legnagyobb ütőkártyája lehet az akkumulátor teljesítménye. Az éppen eléggé, de nem túlságosan erős hardver mellé a Nokia mérnökeinek sikerült egy 2000 mAh-s akksit belepakolni az aránylag karcsú házba. Ez az összeállítás jelen formájában az okostelefonos átlaghoz mérten kimagasló üzemidőre képes. Átlagos használattal simán megvan a 2 nap, de ha az ember nagyon nyúzza, akkor is simán kihúz egy napot. Egyedül a folyamatos kijelző, 3G vagy GPS használat tudja pár óra alatt megfektetni, de egy délutáni pesti rohangálós körutat simán abszolváltam végig a Transportra hagyatkozva úgy, hogy este hazaérve még mindig maradt szufla az akksiban, amit szerintem nem sok okostelefonnal tudtam volna kivitelezni. Persze moderált használattal meg lehet akár a 3 nap is, de számomra pont ebben rejlik a készülék ütőkártyája, hogy nincs szükség moderált használatra ahhoz, hogy biztosan kihúzza a napot. Bátran hagytam mindenhol a 2G/3G kapcsolót 3G-n, olvastam rajta útközben, zenét hallgattam, navigáltam, tehát amikor csak tehettem használtam, és nem kellett azon aggódni, hogy esetleg egyszer csak telefon nélkül maradok. Ez egy olyan feature, ami a mai telefonok többségéből hiányzik.

Összegzés

Felemás érzésekkel váltam el a tesztidőszak végén a 720-tól. A készülék formája, mérete számomra tökéletes, és tényleg jó érzéssel használtam egy hétig, de mégis végig az motoszkált a fejemben, hogy a kamerát és a hozzá tartozó mikrofont leszámítva semmivel nem kapok többet egy mutatósabb házba csomagolt 620-nál. Sőt, a navigáció esetében ugye még vesztünk is az ügyön. Szimpatikus készülék, kellemes jellemvonásokkal, és fantasztikus üzemidővel, de racionálisan, a pénztárcám felől közelítve a kérdést nem tudtam meggyőzni magam arról, hogy a 720 megéri a felárat. Persze jelen pillanatban nehéz pozicionálni a készüléket, mert a szolgáltatók közül egyedül a Vodafone forgalmazza, így igazán nehéz árban jól elhelyezni. Mindenesetre ami biztos, hogy a gyári garanciás kártyafüggetlen ára 100.000, azaz százezer forint fölött van jelenleg, ami borzalmasan sok. Egyrészt ennyi pénzért simán meg lehet venni a nagy testvér 820-at, ami egy dolog, sokaknak jobban bejön a 720, de. 2013-ban a Nokia Lumia 720 hardvere legfeljebb a középkategóriába elég, és annyi pluszt nem nyújt egyéb tekintetben, hogy megérjen ekkora felárat. Egyelőre korai azt mondani hogy nem lesz sikeres, mert ha bekerül a másik két szolgáltató kínálatába kedvező áron, simán lehet sikertermék, de egyelőre úgy látom, hogy nem csak a Lumia családban, de az Androidos készülékek között is van jobb ár/érték arányú készülék. Most, hogy az ára miatt lehúztam a készüléket, azért bevallom: szép dolog a racionalitás, de ha a szív diktál, nincs mese. Ha nem lenne a 8X-em, bizony kéne egy 720.

A készüléket a Nokia bocsátotta rendelkezésünkre.