Feleim, ezt is megértem! A bakancslistám napról-napra rövidebbé válik – ugyanis laptopot kaptam egy hetes tesztre. Számomra is meglepő volt, amikor a főszerkesztő felhívott, de örültem a lehetőségnek - ezt is el kell valamikor kezdeni elv mentén, még aznap a kezemben landolt egy Samsung 370R5E, ebből is a legbikább variáns az S01HU. Előre leszögezem még a cikk elején, hogy felhasználó fog a felhasználónak írni, nem pedig geek a geeknek. Ne várjatok benchmark táblákat, nem lesz szintetikus tesztek tömkelege. Biztos megvan az a korcsoport, akit ez izgat, engem már hidegen hagy a minél nagyobb és jobb számokon való csöpögés - meghagynám ezt az ifjú titánoknak. :)

Sokkal inkább azt szeretném bemutatni, hogy ez alatt az egy hét alatt milyen tapasztalatokat szereztem a gép használata közben. Nem elfelejtendő a legfontosabb: milyen végső konklúziót vonhatunk le, piedesztálra kell emelnünk ezt a lapost, vagy esetleg a taszítsuk le a Taigetosz ormáról a tervezőjével együtt? 

A notebook egy papír „aktatáskában” érkezett (a gyári doboza), benne a gép, töltő adapterrel és borotva csatival, egy rövid starter guide, és egy hölgy telefonszámával ellátott post-it darab, ami tudtomra adta, ha bármilyen gondom lenne - őt keressem (ilyen könnyedén sem kaptam még meg egy lány telefonszámát). 

A külső

Bontásnál ért az első meglepetés, mert egy hófehér kivitelű darab került hozzám. Első ránézésre nagyon pofás lett a  design, vékonyka (előre jelezvén az ODD teljes hiányát), de természetesen nem annyira vékony mint a pushaliasnál járt csúcs Series 9 gép.

Akárhova nyúlok műanyag fogad, hiába no – ez nem a fél milliós kategória. A fedlap borítása a csillogós, ujj-lenyomat gyűjtős, piszkosul zavart, hogy minden megfogás után kényszeres takarításba kezdtem. Egy biztos, sorozatgyilkosoknak és dílereknek nem ajánlott a készülék, mert Horatio Caine grafitpor nélkül is megtalálja az árulkodó ujjnyomokat.

A fehér szín másik nagy nyűgje az, hogy minden meglátszik rajta. De tényleg. Kosz, por, szöszmösz, telekszomszéd - minden ami normális esetben „láthatatlan", az itt süvöltve kiabál a billentyűk között, a csuklótámaszon, valamint a két beépített hangszóró körül. Percenként fújkáltam le róla a rárakódó cuccot, de egy idő után az ember megunja, és megtanul együtt élni a ténnyel - ezen a gépen minden meg fog látszani. 

Felnyitásnál egy matt (kötelezővé tenném!) 15,6" LED háttér világítású panel tárult a szemem elé, megspékelve a már mindenki által használt, (MBP-ket idéző) síkból kiemelkedő billentyűzettel. A kijelző felett egy mára már kötelezőnek mondható webkamera vigyorog, a kis beépített mikrofonnal párban.
Bal oldalt kapott helyet az egyenáramú töltő csatlakozója, az RJ-45 ethernet csati, egy HDMI és VGA kimenet, egy mikrofon/fülhallgató kombinált jack aljzat és az egyetlen USB 3.0 csatlakozó, míg a notebook jobb oldalán két USB 2.0 bővítő, és egy SDHC kártyaolvasó hely lett kialakítva. 

Az billentyűzet kellemes a tapintású, jó a nyomáspont, és megfelelően távol ülnek egymástól a billentyűk ahhoz, hogy ne üssek félre újra és újra. Nem kedvelem különösebben a numpaddal ellátott kiosztásokat laptopon, de itt kivételesen egész jól teljesített. A klaviatúra felett kapott helyet a sztereó hangszóró pár. Nem audiofileknek készült ez süt a cuccról, de az X-edik Harlem Style klón megtekintésére Indavideón, pont bőven elegendő az általuk produkált minőség. 

Ha lejjebb tekintünk, a laptop vége és a billentyűk között terpeszkedik a csuklótámasz, ami kicsit szélesre  sikeredett. Nagy lapát kezeim ellenére néha kényelmetlennek éreztem a távolságot amit át kell hidalnunk, hogy a billentyűket püfölhessük. Viszont jó pont, hogy a külső csúszós-fénylő műanyagát itt elfelejtették a koreai mérnökök, és egy érdekes textúrájú, csúszásgátló redős felülettel burkolták be. 

A laptop tömege vállalhatónak mondható, pár dekával 2 kg alatt marad. Nem mondom, hogy nem létezik ennél könnyebb eszköz ebben a kategóriában, de az ODD-k elhagyása sokat segít a tömeg leszorításában.

A hardver

Az S01HU a legmorcosabb felszereltségű a 370R5E szériában, minden tagja i3-as procival szerelet, kivéve a nálam járt variáns, mert itt a motorháztető alatt egy két magos Intel® Core™ i5-3210M proci duruzsol 2,5 GHz-es órajelen.

A 2x4 GB 1600 Mhz-es DDR3 memória mellett jutott dedikáltan 1GB videó memória az AMD Radeon HD 8750-es VGA chipnek, de energiatakarossági okokból, a 2D megjelenítést, és kisebb számításí teljesítményű feladatokat a CPU-ba integrált Intel HD 4000 látja el, felhasználva a bőségesen rendelkezésre álló rendszer memóriát.

Nem esett szó még a bitek hosszú távú tárolásáról, csinosnak mondható 1 TB-os háttértárat biztosít a gyártó, egy 5400 rpm-es 2,5"-os hagyományos SATA-s winchester személyében. A kommunikációs repertoárból természetesen nem hiányozhat a Wifi a/b/g/n képes változata, a hagyományos ethernet (aka tyúkbél) csatlakozó és a legfrissebb bluetooth 4.0 szabvánnyal ellátott chip is integrálásra került.

A billentyűzetről feljebb már esett pár szó, tényleg nincs panaszom velük kapcsolatban. A touchpad normális méretű, rendszeresen sikerül rátehénkednem az alkarommal, így a fórumozás vagy egy levél írás néha igazán problémás tud lenni. A helyzet viszont az, hogy ez erős user error, mert minden laptopnál ezzel szívok.

A touch pad működését ez a videó nagyon jól példázza, hogy is működnek a gesture-ök. Ami viszont nincs ezen a videón, hogy Windows 8 használatára is kihegyezték az egér pótlékot, így ha a csukló támaszról kívülről befelé húzza az ember az ujját először jobbról, akkor jobb oldali beállítás/keresés sáv ugrik be, míg balról húzva a Modern felületet ugrik a szemünk elé.

Vicces meg mókás megoldás, de egy egérnek jobb hasznát vennénk, vagy egy ha lenne egy rendes touch panel... :)

Operációs rendszer és szoftverek

Természetesen nem egy freeDOS-sal vagy Suse Linux-szal előre telepített variáns koppant nálunk, hanem a Windows 8 Home Premium változatával szerelték a notebookot. Törzsolvasóinknak nem nagyon kell a redmondiak legfrissebb operációs rendszerét bemutatni, nincs start menü, csupa csempe minden, fúj, és amúgy is vissza a Windows Me-t most!
Soha nem értettem a hisztériát a Windows 8 körül, mert nem nagyon látok különbséget. Igaz, be kell vallanom, én nem használom a Modern UI-t (lelki szemeim előtt látom a felém suhanó kisebb-nagyobb kődarabokat). Az ok roppant egyszerű: a PC-t én munkára vagy játékra használom. Azaz amint a gép bebootol, lépek is egyből a desktop felületre, ahol minden ugyanúgy fogad, mint W7 idején.

Szinte mindent az asztalon vagy tálcán megtalálható parancsikonról indítok, és utána megjelenik a Photoshop, Excell, Word, LightRoom, IE, Chrome desktop - amúgy általam megszokott és jól használható felülete. Persze  kb. két percig idegesít, hogy a VLC helyett a beépített média lejátszó indul el, de két kattintás, és ez a probléma is megoldott - azaz megszűnt. Összefoglalva, nekem ennyi a véleményem erről a W8 csempe hisztiről, végre kiírhattam magamból, neked meg el kellett olvasni, hááháá! :)

Viszont az én véleményem még nem mentené meg a rendszert a többi felhasználó szemében, ha gond lenne vele, de a helyzet az, hogy mind a gép, mind a W8 hálás volt az erősebb processzor és a 8GB nyújtotta erőforrás többletért, ugyanis szépen, és mondhatni villámgyorsan tette a dolgát - akár csempe módban, akár desktop módban volt aktív. A bootolás nem SSD-ről történt, de hibernációból a rendszer pikk-pakk észhez tért, és egy hidegindítás sem tartott fél percnél tovább. 

Az első boot után egy Samsung logós háttér fogadott, egy szem ikonnal, ami egy Setup fájl volt. Miután csatlakoztattam az itthoni Wifi hálózathoz, egyből el is indíthattam ezt a kis segéd programot, amiért egy hatalmas piros pontot szeretnék küldeni a Samsung programozó csapatának.

A korábbi driver CD-ket és DVD-ket helyettesítő program csak annyit tesz, hogy a gyártó által aktuálisan javasolt drivereket, illetve teljes a laptophoz járó teljes értékű és trial és shareware programokat egy helyen összegyűjtve tudjuk letölteni és telepíteni.

Nincs szenvedés a gyártó weboldalán való keresgetéssel, hogy vajon most melyik wifi driver is való a mi verziónkhoz? Ott van egy csokorban, kattintok, letölti és telepíti is egy füst alatt. A másik előnye a proginak, hogy attól is agyér görcsöt szoktam kapni, amikor a gyártó előtelepíti nekem a Horton Anti-Virus (tetszőleges  aktuális verziójának trialját... Ami 10 percenként sír, hogy vegyem már meg - én meg kaparom magam, hogy nem bírom kitakarítani a gépről, mert mindenhova beeszi magát.

Miután az összes számomra szükséges szoftvert és drivert telepítettem, úgy gondoltam időszerű belakni, így elkezdtem a legfrissebb sorozataimat előkaparni, valamint élet szerűen használni a gépet, mert végül is a kérdés az, hogy napi használat mellett mit produkál a ketyere.

Az egyből feltűnt, hogy a kijelzővel valami nem kóser. Egyrészt a felbontástól sem vagyok hanyatt dobva, mert az 1366x768 pixel már a belépő kategóriában sem nevezhető kiemelkedőnek, de 15,6"- hoz elegendő lehetne. Viszont a betekintési szöggel valami nagyon nincs rendben. A képen ez jól látszik, balról jobbra a kijelző síkjától kb. 30-35 fokra, szemből fotózva és a kijelző síkjától 30-35 fokra újra. A képeken nem módosítottam, azonos expozíció mellet készült mind a három (akár nyers RAW-al is alá tudom támasztani a dolgot) Mentségére szóljon, hogy  délután 5 felé fotóztam, és akkor még volt valamennyi fény az udvaron.

A másik sokkal bosszantóbb hiba szintén a megjelenítéshez kapcsolódik.Történt ugyanis, hogy szerettem volna megizzasztani a gépet egy viszonylag új, rettenetesen erőforrás zabáló, és masszív játékkal, amit nagyon szeretek, ez pedig a PlanetSide 2. Arra viszont nem számítottam, hogy keresztül húzza a számításaim a technika ördöge. Egyszerűen nem voltam képes az AMD GPU-t beizzítani.

Miután energia takarékossági szempontból szinte mindig az Intel integrált GPU-ja az aktív, így az ATI kifejlesztett egy külön szoftver komponenst a Catalyst Control Centerhez, aminek az a feladata, hogy bizonyos szoftverek esetén (ami megkívánja), ne az Intel GPU-t hajtsa végre a kirajzolási feladatot, hanem adja át a Radeonnak, mégis ő a nagymenő 3D-s téren.

Namost ez a segédprogram nálam nem aktíválódott, azaz nem nyílt meg sokszori indításra sem - így nem tudtam belőni a PS2-t.

Sajnos idő hiányában nem is volt időm arra, hogy a megoldásnak utána nézzek (eléggé a tesz vége felé jutott eszembe ez az izzasztós ötlet), de nagyon úgy tűnik, hogy nem csak a Samsung ludas a történetben, mert bizony az AMD/ATi Windows 8 drivere bugos - valószínű, hogy egy frissebb driver megoldaná a problémát, de ezt meg implementálni kellene.

Összegzés

Ezt a két problémát leszámítva, a gép tette a dolgát, nagyszerű társ volt böngészéskor vagy amikor képeket szerkesztettem, esetleg épp a munkámhoz szükséges xlsx fájlokat piszkáltam. Kényelmes használni akár ölben is, vagy az ágyban fetrengve.

A gyári adat 6,5 órányi működést ígér - ezt szerintem lezárt kijelző mellett, szakadékban, hátszéllel tudná csak hozni. Az átlagos felhasználással viszont simán megvan a 4-4,5 óra, így nem lehet nagyon panaszunk.

Korábban írtam már, hogy nagyon megizzasztani nem tudtam a GPU-t, de 30-40 RAW kiexportálását rábíztam a gépre, és örömmel jelenthetem, hogy alig-alig melegszik még terhelés alatt is.

Összességében azt mondhatom, hogy a megjelenítés körüli mizériákat leszámítva, meg voltam elégedve gép teljesítményével. Ár/érték arányban szerintem teljesen vállalható, a legerősebb variáns Windows-al előtelepítve ugyan átlépi a 200 ezret, de az árat indokolja a kategóriájában bika CPU+RAM+GPU kombó. Ha kijelzője nem lenne olyan amilyen, gondolkodás nélkül rásütném az instant get jelzőt, de így csak ajánlani merem azoknak, akik a belépő kategória felsőbb szegmensében keresgélnek.

Egy füst alatt szeretném megköszönni a Samsung Magyarországnak a teszt készüléket, legközelebb valamit az Ativ szériából kérnék :D

Illusztráció: samsung.com stock fotók, illetve crey7