Kicsivel több, mint egy hete végre hozzánk is befutott a HTC Windows Phone 8-as nagyágyúja, és az azóta eltelt idő alatt igyekeztünk vele alaposan megismerkedni. Mivel az egy hét végére megérkezett a másik Windows Phone 8-as vadállat, ezért óhatatlanul azzal is történtek kisebb összehasonlítások, de annak a tesztjéről majd jóval később lesz cikk.

I. Első tapasztalatok, megjelenés

A készülék nem éppen abban a csomagolásában érkezett, amiben kapható, ezért arról túlzottan nem érdemes megemlékezni. Sajnos headset nem érkezett a dobozban, ami kellemetlen, mivel egy olyan telefonról van szó, amelynek az esetében a gyártó hangsúlyozza a Beats Audio nevű szolgáltatást, ami viszont headset nélkül nem elérhető. Szerencsére a készülékkel korábban már találkoztam, és akkor összehasonlítottam a hozzá való fülest a Surroundéval, amit én használok a mindennapokban. Mivel szubjektív véleményem szerint a kettő között sok különbség nincs, ezért ezzel már lehetett tesztelni a hangzást. Ami viszont természetesen benne volt a dobozban, az egy gyári adatkábel és egy töltőfej, amibe ez utóbbi beledugható – mostanság ez így szokás.

A készülék maga nagy és szép. A dizájnerek apait-anyait beleadtak, és ez nagyon meg is látszik, mert a külseje már kikapcsolva is azt a prémium érzetet sugározza, ami használat közben teljesedik ki. A színeket leszámítva nulla százalék extravagancia, és száz százalék minden eszközzel hangsúlyozott légiesség, ami egy ekkora tepsi esetében nem csak látszatra nem könnyű feladat. Bármennyire is nem látszik rajta, ha nem tesszük mellé, ez a jószág majdnem pontosan olyan magas, mint a Nokia csúcsmodellje, viszont keskenyebb, és vékonyabb is, ezáltal ha egymás mellett látjuk a két készüléket, a HTC jóval karcsúbbnak látszik. Ez egyébként súlyban is érződik, a maga 130 grammjával a 8X 30%-kal könnyebb, mint a finn óriás. Sőt, ha azt vesszük, hogy az iPhone-nál láthatóan nagyobbak a dimenziói, a kettő közötti kevesebb, mint 20 grammos különbség nem tűnik soknak, sőt. Plusz trükk ugye, hogy a készülék a közepétől kifelé diszkréten vékonyodik, ami miatt kicsit vékonyabbnak érződik, illetve egy picivel jobban lehet átfogni, ami egy ilyen megtermett szerkezetnél bizony szempont.

A szépség nem minden, a készülék ugyanakkor masszívnak és kiválóan összerakottnak is tűnik. Az unibody ház hátránya, hogy házilag nem lehet kicserélni az akkumulátort, előnye viszont, hogy nagyon nem találhatunk illesztési problémákat, nincsenek zavaró recsegések, minden patent. A burkolat puha polikarbonátból készült, az ujjlenyomatokat többé-kevésbé mértékletesen gyűjti. A gombok elrendezése mondhatni klasszikus: felül jobbra a ki- bekapcsológomb, jobb oldalon pedig felül az egy darabból készült hangerőszabályzó, alul pedig a dedikált kamera gomb. A karcsúság érzetét erősítő, a házba belesimuló gombok nagyon dizájnosak, ugyanakkor hosszú távú használatuk nem teljesen problémamentes. Amíg az ember gondosan odafigyel, addig nincs sok gond, de ha csak egy kicsit is kevésbé koncentrál a feladatra, érhetik néha kudarcok. Ezzel pont ellentétben, a kapacitív gombok néha túl érzékenyek, bár ez nem a típus sajátossága. Eddig három kapacitív gombbal szerelt darabot használtam többé-kevésbé hosszabb ideig, és mindegyiknél előfordult, hogy kifejezett akaratom ellenére megjelent a Bing kereső, mert a hüvelykujjam töve túl közel került a kereső gombhoz. A gombok ilyen sajátossága a képernyőkép készítésnél a legzavaróbb: eltelt egy idő, mire hozzászoktam, hogyan kell, de utána sem sikerült száz százalékos hatékonyságot elérni. Képernyőkép készítése helyett a legváratlanabb helyzetekben sikerült vagy a képernyőzárt bekapcsolni, vagy a kezdőképernyőhöz eljutni.

A készülék tetején van még a 3,5"-os jack aljzat, amibe alapértelmezetten a fülhallgatót dughatjuk, illetve jobboldalt a hangerőszabályzó felett, majdnem észrevehetetlenül a SIM-foglalat, ami a manapság megszokott módon egy kis tálcácska, amit a foglalat melletti apró lyukba (határozott mozdulattal) belenyomott célszerszámmal lehet előcsalogatni. Ez a célszerszám természetesen tartozék. A készülék hátulján felül a kamera és jobbra tőle a kis villanó, középütt a méretes HTC logó, alul pedig a Beats Audio logo, majd még az alatt a kis furatok rácsozata mögé rejtett kihangosító hangszóró, meg még az alatt mindenféle feliratok találhatók. Így jutunk el végül a készülék aljának és hátuljának találkozásánál levő a micro USB csatlakozóig, amivel a töltést, illetve a számítógéphez csatlakozást tudjuk biztosítani.

II. Kijelző, multimédia

A Windows Phone 8-as készülékek az elődökhöz képest a WVGA felbontás mellett 768×1280 vagy 720×1280 pixeles felbontást használhatnak, készülékünk azért is karcsúbb a konkurencia zászlóshajójánál, mert „csak” 720p-s kijelzőt kapott. A mindennapi használat során ennek jóformán semmi jelentősége nincs, a kijelző pedig nagyon szép, a 4,3"-os képátlójú képernyőn pixelességnek semmi nyoma nincs, az almás cégnél ezt már retina kijelzőnek hívnák. A super LCD 2 technológia nem túl harsány, de szép színeket biztosít, még ha a fekete nem is olyan sötét, mint az AMOLED kijelzőké, és a kontraszt sem olyan erős. A kijelzőt Gorilla Glass 2 védi, amit természetesen nem teszteltünk le, de az biztos, hogy egy hét alatt nem gyűjtött semennyi karcot, holott fólia nem volt rajta, és jócskán utazott zsebben. Az ujjlenyomatokat viszont ugyanúgy gyűjti, mint a többi hasonló kijelző. Ez mostanra teljesen átlagos, ezért érdemes beszerezni valami jó törlőkendőt, ami mindig kéznél van. Figyelmesebb gyártók ugyanúgy mellékelhetnék, mint egy szemüveghez.

Ha már a dizájn szóba került, erre a telefonra is igaz, hogy a használat során a kijelzőre fókuszál a felhasználó. Ez azért érdekes, mert sokan kifogásolják, hogy az előlapon alul és felül milyen sok helyet foglalnak el látszatra funkciótlan területek, amiket elhagyva a telefon kicsit rövidebb lehetne. Nos, használat közben ezek a területek akár ott se lennének, annyira nem zavarnak, bár nekem amúgy sem voltak kifogásaim, és az a gyanúm, hogy a karcsúság érzetét hivatottak erősíteni. A „felesleges” centi(k) nélkül a telefon kicsit kevésbé lenne légies.

Már céloztam rá, hogy a telefon hangrendszerének kihangsúlyozott, bár csak fülhallgatóval elérhető szolgáltatása a Beats Audio. Ez nem egyszerűen egy előre beállított hangszín, hanem egy kis hangerősítőt van mögötte, cserébe nincs equalizer – ám ez WP8 alatt már elvben pótolható hiányosság. A kihangosító hangszóró egyébként a műfajhoz képest tényleg szépen szól, szinte nincs is dobozhangja, ami csak látszatra nem nagy dicséret. Meglepő módon még valami kis mélyei is akadnak valahol, és a magasai is jóval kiegyensúlyozottabbak az átlagnál, tehát nem az átlagos kihangosítótól megszokott éktelen ciripelést nyújtja, és végre nem kell hozzá igen erős fantázia, hogy zenének tekintsük azt, ami kijön belőle, emellett a hangereje is megfelelő. Ide kapcsolódik, hogy telefonként használva a készüléket senki nem panaszkodott, és én is elégedett voltam a túloldalról érkező hangok minőségével.

A fülhallgatón keresztül megtapasztalható élmény viszont odaver. Természetesen nem merészelném Hi-Fi-nek nevezni, mert megköveznének a téma hívei, de kategóriájában mindenképpen elismerésre méltó. Megjegyzem, amikor első alkalommal pár percig próbálgathattam csak, Beats Audio nélkül elég vérszegénynek találtam a hangzását. Ezt némiképp felül kell bírálnom, bizony a nélkül is megfelelő hangzást produkál, csak természetesen kicsit halkabb, és a kisebb zenei teljesítmény miatt valahogy leginkább alul lesz hiányos a hangkép, eltünedezik a lábdob, a basszusból kivész a bársony, és bizony a cinek rezébe is némi tompa bádog keveredik, de azért még mindig egész jónak nevezhető. Mivel azonban van lehetőség a jobb hangzásra, én nem különösebben ajánlom. Beats audióval természetesen nagyon átlag feletti a hangzása, bár szerintem itt ott már egy kicsit túl sok benne és túl rotyogós a basszus, meg talán egy kicsit túl sok benne a magas. Kár, hogy a hozzá adott füles valahogy nem való hozzá, mert egyszerűen nem elég. Ráadásul ezek a klasszikus 90-es évekből maradt formájú fülesek nem igazán fednek ott, ahol leginkább kellene, ezért a környezet folyamatosan igyekszik hozzácsapni a magáét a zenei élményhez. A zajszint szempontjából legrosszabb végletet jelentő metrón például jóformán csak arra jó, hogy mivel kicsit hangosabb, mint a külső zaj, azt úgy-ahogy elfedi, ám ez zenehallgatásnak nehezen minősíthető.

Videót sokat nem néztem vele, pláne, hogy a fenti hibaüzenetet nem volt nehéz vele előcsalogatni, de az több, mint megfelelő élményt nyújtott. A szép kijelzőn egy jó minőségű videó remekül élvezhető, a rendszer kiválóan viszi, tulajdonképpen nincsenek akadások. Mivel sokat voltam úton, leginkább zenét hallgattam, amivel kapcsolatban a fentebb megfogalmazottakon kívül még két apróságról kell megemlékeznem. Egyrészt ha zenehallgatás közben vetemedtem képernyőkép készítésére, mindig megkaptam a büntetésemet, egy iszonyúan fülsértő zárszerkezet-zaj imitáció formájában. Másrészt a zenelejátszó a frissen felpakolt zenék esetében rendszeresen hajlamos volt közölni, hogy általa nem ismert formátumú valamivel próbálom megetetni, és ő ezt nem hagyja. Majd amikor megnyomtam, hogy oké, egy kivétellel különösebb értesítés nélkül mégis elkezdte lejátszani. Ezen kívül néha (de tényleg néha) a számok közötti gyors váltásnál voltak akadások, és nem csak a hangzásban, hanem az animációban is. Persze nagyon friss a rendszer, tehát ez ne riasszon vissza senkit.

A kamera nappali tesztje sajnos nem igazán jött össze, így végül használható videó sem készült, ugyanis nem sikerült napsütéssel találkozni, vagy amikor igen, akkor nem volt nálam a készülék. Ami nappali kép készült, azok tisztességesek lettek, sőt, a telefonon mondhatni jól néztek ki, a részletek azonban már nem mindig az igaziak. Az éjszakai képességei megfelelőnek mondhatók, bár utcán a közvilágítás és a fényszórók fénye, illetve a beltéren a világítótestek fénye könyörtelenül beégett, ezen felül a fényszegény környezeteben készült képek részletszegények lettek, de ez nem hiszem, hogy nagy meglepetés lenne. Nem vagyok egy nagy fotós, ezért tulajdonképpen nekem megfelelne, de a kategóriájához képest összességében a kamera talán lehetne jobb is.

III. Szoftver, extrák

A Windows Phone 8 rendszerrel hasonló a helyzet, mint az elődjével, tehát ha egy készüléken láttad, akkor tudod, hogy más készüléken milyen lesz. Vagyis továbbra sem testreszabhatók a készülékek az eddig megszokott értelemben. Például a 8X esetében még be nem lakott álapotában a kezdőképernyőn az egyetlen egyedi színfolt a HTC elnevezésű alkalmazás lapkája, ami alapértelmezésben egy nem túl bonyolult digitális óra, aminek az alján szorítottak egy kis helyet némi hely- és időjárási adatnak. Ha rákoppintunk, válogatott hírekhez és részvényadatokhoz juthatunk még hozzá. Van ezen kívül egy hálózatbeállító, ami azoknak lehet hasznos, akik több előfizetéssel használják, vagy gyakrabban tartózkodnak külföldön. A pénz- és mértékegységváltó, illetve az elemlámpa manapság elmaradhatatlan, hát olyat is kapunk, ahogyan egy nagyon egyszerű képszerkesztőt is. Talán furcsa, de a HTC extrái között meg kell említenem a pirosan és zölden is világítani és villogni képes ledet a felső telefonhangszóró rácsa mögött van elrejtve, és például ha töltőre tesszük a kicsikét, akkor zöldre vált, ha eléri a teljes töltést.

Ami viszont egyedi is és jó is, az a figyelmes telefon névre elkeresztelt szolgáltatás. A Surroundnál ezt külön kellett telepíteni a HTC gyűjteményből, a 8X-nél végre alapértelmezetten ott lapul a beállítások között. Apró, ám valóban felhasználóbarát beállítások rejlenek benne. Az elsővel ha hozzányúlunk a telefonhoz (például felvesszük az asztalról) miközben kicseng, akkor jelentősen lehalkul. Vagy kicsit hangosabban csörömpöl, és közben rezeg is, ha sötétbe kerül, vagyis nagy eséllyel egy zseb vagy egy táska mélyén lapul. Vagy elnémul, ha az asztalon megfordítjuk. Sokan nem is gondolnák, milyen egyszerű, de hasznos funkciók ezek. Mint minden Windows Phone 8-as készülékhez, ehhez is jár az immár nokiásodott térképszoftver, és a Windows Phone eszközöknél megszokott, a pozíciónkat villámgyorsan megtaláló GPS.

A régi felhasználók nagy örömei közé fog tartozni, hogy végre van backup, illetve, hogy a képek, videók ezentúl eredeti minőségükben szinkronizálhatók Skydrive-ra. Természetesen állítható, hogy mit szeretnénk elmenteni, a képek és videók esetében pedig választhatjuk azt is, hogy nincs állandó szinkronizálás, hanem amikor végre WiFi-re tudunk kapcsolódni, a szintén szívet melengető újdonságnak számító többes kijelölés segítségével válogatunk képeink és videóink közül, és a nekünk tetszőket töltjük fel.

IV. Hardver, teljesítmény

Nem is kérdés, hogy a prémium külső egy jelenleg prémium kategóriás belsőt takar. Lehetne persze valamivel erősebb is, mondjuk lehetne benne négy mag is a kettő helyett, de sok értelme jelenleg nem lenne, talán majd ha megjelennek rá az igazán nagy hardverigényű játékok, de arra még egy kicsit várnunk kell, a jelenlegi játékok közül amit kipróbáltunk, az abszolút zökkenőmentesen futott, például a morcos madarak játszása közben a WP7-es készülékekre oly jellemző apró lagoknak nyoma sem volt. Bár nem pont idetartozik, de hadd jegyezzem meg itt azt is, hogy a WP8-as Facebook alkalmazásával kapcsolatos, sok helyütt olvasható csúnya jelenségek a tesztkészülékkel nem jöttek elő.

A vas közepén egy kétmagos, másfél gigahertzes Krait processzorral szerelt MSM8960-es Qualcomm Snapdragon S4 SoC áll, Adreno 225-ös gyorsítóval, az utasításkészlet természetesen ARMv7-es. Ehhez 1 GB RAM jár, ami szemmel láthatóan tökéletesen megfelel a célnak. Mellékesen a telefon egyáltalán nem melegedett, egy kicsit sem, ami bizony nem minden telefonnál magától értetődő. Néhány furcsa egyedi esettől eltekintve nem találkoztam zökkenésekkel sem, és amikor azt mondom, ezek egyediek voltak, azt azért is mondom, mert reprodukálni nem sikerül csak a zenelejátszás közbenit, de még azt sem mindig. A 16 GB háttértár átlagos használatra bőven sok, ezt nem feltétlenül meglepő módon a gyártók is így gondolják, hiszen a legalább ekkora háttértárral kibocsátott Windows Phone modelleknél nem jellemző a bővítési lehetőség – ennél is kimaradt a csomagból. Íme a fontosabb jellemzők táblázatban összefoglalva:

A fent említett, a bonthatatlan testben rejtőző 1800 mAh-s akkumulátor a teszt kezdeti, agyontapogatós időszakában gyorsan merült, a későbbi, a napi használatra jóval inkább hajazó körülmények között viszont már egészen jól bírta a napot. Ha nagyon nem bántjuk, egy napon túl is bírja, igaz, akkor nem bánunk vele úgy, mint egy okostelefonnal. Az külön öröm, hogy az energiaforrás Li-polimer technológiájú, vagyis kapacitásához képes kis kiterjedésű (részben ezért is csak 130 g ez a tepsi), illetve remekül bírja a megpróbáltatásokat, tehát ebből a szempontból sem sajnálták a belevalót a HTC emberei. Ugyanakkor az általam megszokottnál (és a másik tesztkészüléknél is) jóval lassabban töltött fel a maximumra, olyannyira, hogy hajlamos vagyok gyanakodni, ez csak a tesztkészülékre igaz, talán pont sikerült egy gyengébb töltőt kifogni.

V. Összegzés

Az új generációs készülékek első hulláma nem véletlenül fogy sokkal nagyobb iramban, mint az eddigi masinák, és erre kiváló példa a HTC-től a Windows Phone 8X. A Windows Phone 8 rendszernek hiába vannak a szoros határidőre fogható bosszantó problémái, összességében megkérdőjelezhetetlenül jobb, mint a 7-es verzió (erről tervezünk még egy cikket), a kisebb-nagyobb hibákat pedig minden bizonnyal javítani fogják, tehát bátran bele lehet vágni. Mindezt kiegészíti az, hogy a gyártók is mindent beleadtak, és hasonlóan a WP7 megjelenéséhez, ismét a prémium kategóriát vették elsőnek célba. Nyilván egy-két éven belül ezek még nem nagyon fognak átlag emberek zsebébe kerülni, de nem is ez volt velük a gyártók célja – szemmel láthatóan a HTC-é sem. A teszt megírása során többször is használtam a prémium jelzőt, és ez nagyon nem véletlen. Aki szerencsés megvette, vagy legalább megtapogathatta egy rövid ideig, az nagyon jól tudja, hogy miről beszélek. Ez a készülék ugyanis folyamatosan, ugyanakkor diszkréten sugározza magából a minőség érzetét, amibe remekül illeszkedik a még gyorsabb, még gördülékenyebb, még szebbre csiszolgatott új rendszer. Akinek nem a fotós képességek a legfontosabbak, esetleg szereti, ha a tepsi könnyű, és kecses, netán ügyel a jó hangzásra, és mindezek mellett rendelkezik megfelelően vastag pénztárcával, vagy most jár le a hűségnyilatkozata, és bevállal egy jobb részletfizetési akciót, annak mindenképpen ajánljuk, Minőségi anyagok, gondos formatervezés, kiváló hardver, remek kijelző, élvezetes hangzás csalogatják a kedves ügyfelet a HTC és persze a Microsoft karmai közé. Amire én bizony csak annyit tudok mondani, hogy vigyétek a pénzemet álnok kapitalista gazemberek, és konzumáljatok, de most egyből, ha kérhetném.

A tesztkészüléket a HTC bocsátotta rendelkezésünkre.