Az egyszeri konferencia résztvevő hazamegy, egy napot eltölt minden mással. Majd végül csak rádugja a telefont a laptopra, és elmalmozgat, amíg a Zune teszi a dolgát. Regények soha nem ezekből a történetekből születnek. De a képekből akár születhetne is. Magam is meglepődtem, hogy önmagamhoz képest milyen sok képet csináltam. Aminek a negyedét, ha bele fogom építeni ebbe a cikkbe. Meg még más dolgokon is. Mivel a Surrounddal sok képet eddig nem csináltam, ezért nem tapasztalhattam, hogy a HTC-k legendásan gyenge kamerája tényleg ennyire legendásan gyenge. Jelen sorok írása közben erősen fáj a fejem, ha a képekkel kapcsolatos utómunkálatok jutnak az eszembe, és előre sajnálom magamat. Ha a cikk megjelenik, akkor túléltem, ha nem, akkor nekem már úgy is mindegy lesz, vége a fényes karriernek, és azt vésik a síromra, hogy HTC, te tetted ezt.

A kelleténél azt hiszem, kicsit korábban értem oda, rutintalanság, tessék nekem elnézni, de így legalább jobban körülnézhettem. A helyszínt jobb letudni azzal, hogy jó helyen volt, és hogy más szállodáknál is gyakori, hogy a konferenciatermek a földszint alatt vannak. A körítésre egyébként semmi panasz nem lehetett, a megfelelő mértékű ásványvíz-, ice tea- és pogácsamérgezés lehetőségét mindvégig biztosították, és a hostok, illetve hostessek segítőkészek voltak. Használható WiFi ugyanakkor nem akadt. Ami egy mobil konferencián vicces egy kicsit. Vagy inkább bosszantó, hiszen az e célból a helyszínre cipelt, majd ott Kába kőként őrzött ASUS tablet ezzel csúnyán funkciótlanná vált.

A mobil hátteret érdekes módon leginkább a Microsoft biztosította. A termek közötti területen csak ők voltak jelen, bár ők is kicsit felemás módon, hiszen a HTC 8X-ek mellett a Lumia sorozatból nem a 920 vagy a 820, hanem a 800 és a 900 volt kihelyezve, ami némi csalódást jelentett annak ellenére, hogy mindkettő a mai napig szép darab.

Ha már a hardver került szóba, nem lehet elmenni szó nélkül a a tablet frontot képviselő ASUS mellett sem. Ez a Verge által csúnyán elintézett hibrid (convertible) volt, amiről sajnos túl sok jót én sem tudok mondani. A Windows 8 nagyon tetszetős és smooth ebben az előadásban is, de sajnos igaza van a Windows RT bírálóinak is. Először is roppant lehangoló tud lenni, amikor az egyébként tényleg olajozott villámként működő rendszer egy nem túl bonyolult feladat teljesítése közben köhécselni kezd. Másrészt az égvilágon semmi nem figyelmeztet arra, hogy a már meglevő windowsos programok nem telepíthetők rá, ami nem túl bíztató. Elfogadható, hogy a kedvenc bigyómat nem használhatom, de azért az nem teljesen kóser, hogy a rendszer az utolsó előtti pillanatig hagyja, hogy azt higgyem, mégis. Az Internet Explorer alapvetően egy olyan eszköz, amivel roppant kényelmesen lehet szoftvert telepíteni online forrásból, ezért duplán elszomorító, amikor azt látod, hogy letölthető és elindítható valaminek a telepítője, majd egy kiábrándító hibaüzenet világosít fel, hogy akár bele se kezdtél volna. Hogy is mondja mindenki? Majd a Windows 9, akarom mondani a Windows Blue. Így legyen, illetve legyen így, különben.

A HTC 8X-ekről viszont egyetlen rossz szavam nem lehet. Nekem tetszenek, és ma oly divatos fordulattal élve olyan űrtempóban pörögnek, hogy a smooth-ságuktól a hozzám hasonló kőszívű bácsik is elérzékenyednek kissé, hogy hát igen, ez az élmény odaver, instant get. Ha bármelyik jelenleg Windows Phone 7-et használó olvasónk hozzájut egy 8-as rendszert futtató telefonhoz, indítsa el a Facebook klienst, majd morzsoljon el a szeme sarkában egy könnycseppet, hogy drága kenyér, ez bizony ilyen is lehet ám. Sajnos a Beats Audiót nem lehetett kipróbálni, mivel ahhoz legalább egy darab gyári fülest is ki kellett volna pakolni. Ami nekem akár nem is lehetett volna probléma, hiszen én már túlestem ezen a tűzkeresztségen, de aki először látta, annak bizony egy újabb jó pont lehetett volna. Én nem hagytam volna ki.

Az előző gondolatokkal el is érkeztem a konferencia általam megtekintett előadásainak az egyik fundamentumához, az élményhez. Ami nekem nem új kifejezés, de sokaknak majd az lesz. A hozzám hasonló fosszíliák átélték a WAP korszakot, WAP képes készülékkel is bírtak, és hogyne, használni is megkísérelték, majd egy csendes, lemondó mozdulattal be is skatulyázták a useless shit kategóriába, ahová való. Napjaink készülékei azonban már ugyanazokat a hálózati szolgáltatásokat képesek használni, mint a náluk nagyságrendekkel terebélyesebb asztali társaik – plusz a mobil adatforgalmat. Az alacsony havi forgalomra berendezkedett versenyzőknek persze továbbra is a lebutított mobil verzió a terep, ám jó ideje nem feltétlenül szükséges azt használni. Nap mint nap tapasztalom magam is, hogy egy-egy oldal nem mobil verziója igenis már használható a telefonon, ha némi kompromisszumokkal is. Nem pont az az élmény, mint itthon a 17"-os HD kijelzőn, vagy a 23"-os full HD monitoron, de használható.

Az ilyen konferenciák leginkább arról szólnak, hogy okos és reprezentatív népek kimondják azt, amit te magad is érlelsz magadban egy ideje. Most sem történt különbül. A tíz perces előadások tetszettek a legjobban (naná, azok a nekem valók), mint Mathieu Arles-Dufour-é és Bátorfi Zsolté. Hiába szóltak nagy részben arról, ami a hozzám hasonló, tájékozottnak csúfolható emberkéknek már spanyolviasz, hozzátették azt a pár mondatot, azt a pár képet, amitől azt mondhattam, hogy ja, hát én is erre gondoltam.

Nem véletlenül emelem ki ezt a két kifejezetten rövid előadást, ugyanis valahol ugyanarról is szóltak, és két igazán nem elhanyagolható céget képviseltek, a Google-t és a Microsoftot. Márpedig mindkettőjük előadásából számomra a devices and services koncepció kiemelhető, természetesen másként megfogalmazva, hiszen a két cég az informatikai piac más szeletének piacvezetője – egyelőre. Márpedig manapság ez az egyelőre túl sokat nem jelent. Hogy aztán ez még a fejlesztők beszélgetésével is rímelt egy kicsit számomra, az valószínűleg az én betegségem. Lényegében ott tartunk, hogy – mint azt már írtam korábban, és nem hinném, hogy olyan nagy újdonság lenne – az eszközök közötti határok egyre jobban elmosódnak. Alig fél évtizedes a HD technológia, és lám, a 720p szinte kötelező egy kategóriától felfelé, de már a 1080p is megjelent. Tizenöt éve még jóság volt egy 1024×768-as 17"-os CRT kijelző, tíz éve egy 1280×1024-es 19"-os, mára pedig ezek már kötelező körök 4" környékén. Olcsóbb ma egy nagy felbontású telefon, mint tíz éve egy gyengébb felbontású 17"-os LCD monitor.

Mathieu azt fejtegette, hogy jelenleg a felhasználók (ha jól emlékszem) 25%-a vált át mobilról asztali eszközre vásárlás közben, Bátorfi Zsolt pedig azt hangsúlyozta, hogy a Microsoft egy piacként tekint az összes eszközre. Szintén Zsolt emelte ki, hogy már nem szoftvert vesznek az emberek, hanem élményt. És valóban. A jelenlegi mobil alkalmazások többsége már össze sem vethető azzal, amire korábban a szoftver szót használtuk. Azok az idők elmúltak, amikor a felhasználók azért választottak rendszert, mert a programoknak egységes felülete volt, és úgymond nem tévedtek el rajta.

A változásnak a szoftverpiacon is meg kell látszani, arról is szólt a harmadik számomra kiemelt esemény. Emlékszik még valaki arra, amikor a Hello World megvalósítása százvalahány programsor volt, amit könyörtelenül be kellett pötyögni egy szövegszerkesztőbe? Ha valaki veszi a fáradságot, letölti és feltelepíti a Microsoft ingyenes fejlesztőeszközeit, majd ugyanott megtekinti, hogyan kell mondjuk egy RSS feedert összeállítani, az azt fogja tapasztalni, hogy ez egy nagyjából negyedórás munkával megvalósítható. Félreértés ne essék, ez nem fejlesztés, hanem csak némi kopipészt, de ugyanez a feladat korábban órákig tartott volna. A moderátorként közreműködő Turcsán Tamás fel is vetette a provokatív kérdést, hogy mennyi idő manapság egy alkalmazást fejleszteni, és nem hiszem, hogy véletlenül érkeztek súlyosan különböző válaszok. Teljesen nyilvánvaló, hogy ha információhoz jutni egyre gyorsabban lehet, akkor ennek a szolgáltatás oldaláról is egyre gyorsabban kell történnie. Amire én csak azt tudom mondani, már harminc éve is közhely volt, hogy a világ gyorsul.