Örömel jelenthetem, május a tesztcikkek hónapjának ígérkezik, hetente legalább egy lesz belőle, ennek a felvezetője lesz ez a mostani. Kalandos történet volt hozzájutni ehhez a csodához, aztán érdekes volt üzembe helyezni, de aztán szép lassan megszoktuk, és ahogy ez monitoroknál szokott lenni, a végére kicsit meg is untuk egymást. Cserébe ez az első tesztem, amit már a Terminátoron írok meg, hurrá!

Amikor az embernek már nem az első monitort hozzák, nyilván egyre kevesebb újdonságot tud rajtuk felfedezni, hiszen végső soron ezek tök ugyanazt tudják: van valami masina, amiből jönnek valami jelek és azokat ezek szépen megjelenítik. Ettől aztán kicsit elbizakodott lesz, és azt mondja ugyan, mit tudnak ezek nekem még mutatni, amit eddig nem láttam. Ilyenkor jönnek jól az ilyenek, amelyek itt is, ott is eltérnek az átlagostól. Az egy más kérdés, hogy nem mindig pozitív irányba.

Avagy már megint a kekeckedés jön

Méghozzá nem is kicsit. Mindenféle halálos kalandok árán végre megérkezik a termék, az ember összedugja, aztán egyszer csak azt veszi észre, hogy néz, mint Rozi a moziban, hogy na jó, itt van, de ez hogyan is fog nekem képet mutatni. Közbevetőleg jegyezném meg, a Samsung igazán kitalálhatnna már valami standard megoldást, mert hogy ennek a töltője az előzőére még nyomokban sem hasonlított, az vicces. Meg eleve, egy nyamvadt alap monitorba az isten csudjájának nem lehet belepréselni egy tápegységet, én tényleg nem értem. tény, hogy az én ősöreg dögöm vastagabb, de nem annyival, hogy megérné a külön plusz egy kütyü.

Hol is tartottam? Ja, igen, megvolt a dugás, kéken hunyorgott a kis pilács a kütyü jobb alsó sarkában, ám képet az istennek sem volt hajlandó adni. Ami teljesen rendben is van, hiszen illik feléleszteni a standby állapotból. Csakhogy ahhoz ám valamiféle kapcsolót vár el az ember, amit jól megnyomkodhat, azonban ezen ilyennek nyoma sem volt. Se a káva alján, se a káva jobb oldalán. Már a bal oldalán is megnéztem, hátha, de csak nem volt sehol. Elő a manuált, abból kiderül, hogy valami joystick-szerű dolgot kell keresni, és némi keresgélés után ezt sikerült is megtalálni. A készülék hátulján.

Oké, az átlag user az üzembehelyezés után jóformán soha hozzá nem fog nyúlni, de én póverjúzer vagyok, ezen nézem a tévét és ezt kötöm (akkor még) a laptopra is, márpedig a bemeneteket váltogatni kell valahogy, és minden egyes alkalommal benyúlni a mögéje, és ezzel az izével matattni, hát hogy is mondjam, vén kecske létemre is vannak még nagyobb élvezetek az életemben.

Határozottan jóképű fiatalamber apró test hibával keresné

A matatás még csak hagyán, de ráadásul ez a stick mint eszköz is hagy maga után némi kívánnivalót. Folyton sikerült nem azt csinálni vele, mint ami a szándékom volt, holott a menüjét tényleg gyorsan megtanultam. Hol erre nyaklott rosszul, hol arra érzékelt egy bökést kettőnek, nem ilettünk mi össze ezzel sehogy.

Egy még ennél is sajnálatosabb hiányossága a drágámnak az, hogy a tényleg csinos lábacskáin abszolút semerre nem lehetett őtet dönteni. Drága kenyér, hát a huszonakárhányadik században élünk, az eggyel korábbi évszázadban sem volt nagy kívánság a monitor döntögetése. Ezt megveszed, aztán vagy úgy használod, ahogy a jóisten megteremtette, vagy tehetsz a talpa alá valamit, ha nem tökéletes. Értem én, hogy már szinte 360 fokos a betekintési szöge, de nekem van egy olyan perverzióm, hogy ippeg szembe, lehetőleg minél inkább merőlegesen legyen a kijelző.

Pedig egyébként szép képet ad, olyan fehérekkel, hogy kisült a szemem tőle, sőt a set top boxról jövő kép kicsit még be is égett például a menüben. Szóval tetszett, nem arról van szó, hogy a gonosz előítéleteim miatt le szeretném húzni. Amikor csak használni kellett, akkor igenis elégedett voltam vele.

Ezen felül van úgynevezett gamer üzemmódja is, ami elég csalóka dolog, én azt hittem, ilyenkor a nem túl acélos 5 ms-os válaszidőt turbózzák meg, ám nem, mindössze arról van szó, hogy a dinamikát emelik mesterségesen az égbe, meg bizonyos sötétebb részleteket valahogyan kiemelnek, ahogyan a fenti képen is látható. Bizonyos játékok esetében el tudom képzelni, hogy van valami haszna, de ez számomra pont nem volt egy érdekes fícsör. Játékosabb kedvű olvasóink – ha akarják – megírhatják erről a véleményüket.

Némiképp azon is dohogtam, hogy semmiféle hangoskodó eszköz nem volt benne, de ez nem akkora gond, mivel hangkimenete az volt, tehát ha HDMI eszközt csatolunk hozzá csak ki lehet vezetni a hangot valahová. És még tisztességes hangot is adott, bár némiképp iszonyatosan hangosat.

Bemenetek dolgában teljesen jónak mondható, ráadásul példás rendben vannak a csatlakozók, igaz, az egész cucc nagyon dizájnos, tehát a sticket leszámítva minden nagyon szépen rendben van rajta. Talán egy bánatom maradt még, hogy az automatikus bemenet váltást nagyjából el lehetett felejteni, manuálisan kellett vacakolni, értelemszerűen a stickkel, de ezt már írtam korábban. Mivel ezt nekem naponta legalább féltucatszor kellett végrehajtani, sajnos az a szerecsétlen stick fixálódott az emlékezetemben, elnézést kérek mindenkitől, akit kevésbé érdekelnek a vele kapcsolatos averzióim.

Összegzés

Ha csak mint monitort használnám, tehát nem kéne a tévét is ezen nézni, akkor kéne. Példásan össze van rakva, tetszetős, és ha az ember túlteszi magát azon, hogy nem tudja igazán szembe álítani magával, akkor jó használni, szép képet ad, vagyis konkrétan mint monitort igen jól lehet használni. A fenti képre kattintva megtekinthetők a Samsung sajtófotói a készülékről. A monitor kiskereskedelmi ára bruttó 55-60 ezer forint körül van.

Műszaki paraméterek

A készüléket a Samsungtól kaptuk tesztelésre. Az illusztrációk a Samsung sajtófotói illetve a szerző művei.