Amikor az előző teszt monitorát hozzám vágták, már akkor kaptam egy célzást arról, hogy utána egy érintőképernyős monitor fog következni. Életemben nem volt dolgom ilyennel saját használatra, ezért elég erős várakozás volt bennem, meg persze némi előítélet is, hiszen ha meg tudom érinteni, akkor olyan messze nem lehet majd tőlem. Igaz, vakegér lévén a mostani monitorom sincs túl messze tőlem, de az azért más. Jöjjön tehát a második rész amely nyomokban mélyen elítélendő szexista humort is tartalmazhat.

Az első meglepetés akkor ért, amikor megérkezett, én meg bevonszoltam a lakásba, és elkezdtem felboncolni a csomagolást. A készülék egy az egyben ott állt a csomagolásban, kiástam a dobozából, és már rakhattam is az asztalomra. Persze ez leginkább azért van, mert elég szokatlan talpazata van a drágámnak, amin előre-hátra lehet döntögetni. Nem mondom, döntöttem én már meg monitort (na, ebből nem jövök ki jól), de majdnem vízszintesre azért még nem. Nem ez volt egyébként benne az egyetlen kicsit vagy jobban szokatlan, szokásomhoz híven pro és kontra felbontásban következzenek a tapasztalatok.

 Kákán a csomót

Igen, szörnyű kötözködések sora fog következni. Tényleg. Kezdjük például azzal, az imént említettem, hogy dönthető, nem is kicsit. Azonban előre nem. A többségnek ez valószínűleg teljesen érdektelen, de például ágyból nézni így nem biztos, hogy tökéletes lesz. Aztán ennek tápegysége van, ezen speciel valóban egy kicsit felhúztam magamat. Rendes monitornak manapság már nem kell ilyen. Igen. van egy olyan tippem, hogy az érintőképernyő miatt volt szükség arra, hogy a tápegység elszeparált legyen, de akkor is. Ezen felül nincs analóg bemenete. Értem én, hogy most már minden ketyerének van HDMI kimenete, de a mi van, ha mégsem?

Az első igazi gond hogy a gombok teljesen el vannak rejtve, az előlapon semmi sem utal rájuk. Igaz, funkciójuk szinte semmi, tehát hiába lennének öt centisek és előre kitéve, ha alig lehet valamit állítani velük. Ami főleg azért kellemetlen, mert például annak a példánynak az érintő panele, ami hozzám került, elég csúnyán félre volt kalibrálva, és pöppet kellett keresgélnem, mire eljutottam odáig, hogy sikerüljön jól beállítani. Ezen felül én picit hiányoltam hozzá egy távirányítót. Tudom, már megint az én igényeim túl magasak.

Jó vagy nálam édes

Az a furcsa helyzet állt elő, hogy a szokásoshoz képest túl keveset tudok mondani. Az egész ketyere – az iménti apróságokat leszámítva – teljesen logikusan épül fel, és csupa egyéb jóságokat tudok leírni róla, csak éppen annyi. Úgy tűnik, szidni sokkal hosszabban és cifrábban lehet dolgokat, mint megállapítani róluk, hogy igazából jók. Ráadásul esetünkben nagyon. Azért igyekszem szépen túlesni a jóságok listáján.Kezdjük a dizájnnal. Amilyen egyszerű, olyan szép. Tényleg. A teszt végén szokásomhoz híven lesz egy galéria, érdemes végignézni. Nem viccelek. A hétköznapjaimon otthon nyúzott kijelzőm is szép, és fontos szempont volt a vásárlásakor, hogy szép, de ez tényleg nagyon szép.

Persze nem elég, ha szép, hiszen ez egy kijelző, tehát annak is jónak kell lennie. Márpedig jó. Állítólag 3000:1-es kontrasztaránya van, amit én azért sem akarok elhinni, de tény, hogy nem tudtam nagyon belekötni. Az 5 ms-os válaszidő miatt játékokhoz csak némi kompromisszumokkal lesz jó, ám ez a készülék messziről sugározza magáról, hogy ő inkább multimédiára született, arra meg éppen jó. A korábban említett nagy (majdnem 180°-os) betekintési szögről jut eszembe, hogy mint említettem, egészen keményen hátra dönthető, és ami fontos, hogy eközben egyetlen reccsenés vagy súrlódás sem hallik, és túl nagy erőfeszítés sem kell hozzá. Cserébe sajnos a taperolástól is hajlamos megdőlni (itt egy szexista poén az öncenzúrázás sorsára jutott), illetve sajnos néha megadja magát a gravitációnak, vagyis a megdőlést hajlamos folytatni az után is, hogy már abbahagytuk a döntést.

Az előző tesztpéldány beépített hangszóróitól japán katonákkal álmodtam, ezzel ilyen gondom nem volt, sőt. Nagyon szeretném, ha az átlagos kütyübe legalább ilyen hangszórókat tennének bele. Egy szóval sem mondom, hogy HiFi minőséget adna, de legalább eljut a nem olyan zavaróan zörgő sípláda szint fölé éppen annyival, hogy az ember ne csak elviselje a hangzását, hanem meg is szeresse. Ez nálam egy nagy jó pont még akkor is, ha a kipróbálás után rutinból dugtam rá az aktív ládára.

Tipi-tapi dínó

Következzen a lényeg, vagyis hogy mi a fenére is jó az az érintőképernyő, meg hogyan csinálja, és hogyan működik a dolog a hétköznapokban. Kezdjük a hogyan csináljával. Van egy USB bemenet a jószágon, vagyis szépen össze kell kötözni egy USB madzaggal a pécét és a monitort. Nagyjából ennyi. Ehhez is van telepítőlemez, valamivel egyszerűbb beindítani, mint az előző tesztalanynál. Cserébe van egy program, amivel lehetne a pécéről elérni a mindenféle vezérlő funkcióit, na az nekem ba nem működött igazán. Igaz, voltaképpen nem is volt rá szükségem. A cucc automatikusan vált a bemenetek között vagyis ha kihúzzuk az egyiket és bedugjuk a másikat, nem kell gombot nyomogatni. Hangerőt szerencsére sokszor nem kellett váltanom, a kalibrálást is csak egyszer kellett megcsinálnom, tehát olyan nagy hiányérzetem ettől nem lett, sokkal linkább hiányzott egy távirányító erre a célra amikor éppen filmet néztem akár pécéről, akár tévén.

Az érintőképernyő használata meg olyan, mint egy tabletnél, azt leszámítva, hogy valamiért pécéről használva a kijelző felületének szélét nem használja kijelzésre a termék. Nem tudok biztosat, hogy miért, és sehol sem találtam rá megoldást, cserébe olyan nagyon nem volt zavaró, egy picit életlenebb volt a kép a kelleténél. Ha az IPTV bement ment, akkor ez a körbe fekete csík eltűnt, vagyis ez valami szándékos dolog lesz. Az én tippem az, hogy ennek van valami köze az érintőképernyőséghez, de hogy miért, arra már tényleg tippem sincs.

Mivel a laptopom nem érintőképernyős, ezért jellemzően a metrós dolgokat nyomtam rá a monitorra, és próbáltam érintőképernyőként használni. A kezdeti bénázást leszámítva ez meglepően egyszerűen, sőt logikusan ment. Nem kicsit szokatlan egy 24"-os kijelzőt napszámban taperolni, de ha megszokod, akkor már nincs benne hiba. Egyszerűen nincs gyorsabb megoldás az app váltásra mint a swipe, és ha ráérzel az ízére, akkor az appok becsukása sem lesz vacakolós. Van egy minimális kényelmetlenség a dolgoban, de otthonra akkor is az érintőképernyő a jövő, ha egyeseknek ettől vértolulása lesz.

Hogy ez az érintős eszköz a monitor lesz-e, az egy másik kérdés. Biztosan lesz olyan, akinek az ezzel járó minimális kényelmetlenség nem lesz minimális, nekem teljesen simán belefért. Valószínűleg még az érintős-nem érintős használat aránya is kialakul, ahogyan nálam is megtörtént. Az első egy-két napban kellett-nem kellett folyton-folyvást taperoltam, aztán ez szép lassan megritkult, sőt volt olyan időszak, amikor szinte el is maradt. Teljesen biztos vagyok benne, hogy hetekig kellene nálam legyen egy ilyen monitor ahhoz, hogy meg tudjam mondani, mi lesz a vége: teljesen elmarad az érintőképernyős használat, vagy pedig beáll egy egészségesnek tekinthető szintre. Egy biztos, mielőtt visszaszolgáltattam, jól le kellett sikálni az ujjlenyomatokat, és a legdurvább nagyjából középen egy lefelé csík volt, meg a szélén voltak még erős nyomok. Jut eszembe, amikor be volt kapcsolva, akkor egyáltalán nem zavartak ezek a nyomok. Semennyire. Akit zavar, az meg majd vagy nem vesz ilyet, vagy rászánja az időt,  hogy pár naponta lecsutakolja.

Összegzés

Kéne. Nem hiszem, hogy ennél többet kell mondanom. Ha nem is használtam volna ki az érintős fícsöreit akkor is meggyőzött a minőségével, ami bőven átlag feletti. Az érintős fícsörök pedig maguktól értetődően működnek, nekem azok is jöhetnek. Egy jól összerakott eszközről van szó, aminek szép a képe (és IPTV bemenet esetében sem égnek ki a fehérei, mint az előző tesztpéldányé), a maga kategóriájában a saját hangszóriról is klasszis a hangja, és úgy mellékesen lehet taperolni is. Mondom, hogy kéne. Azonban egy borzasztó nagy hátulütője van neki, mégpedig az ára: 190.000 (azaz százkilencvenezer) magyar forintokért mérik egy átlagos helyen, tehát nem most fog ez elterjedni a magyar piacon. Vagyis kéne, ha adnának nekem egyet a két szép szememért. Addig számomra csak elérhetetlen vágyálom marad, a szerelem meg legfeljebb plátói.

Műszaki paraméterek

A készüléket a Samsungtól kaptuk tesztelésre. Az illusztrációk a Samsung sajtófotói illetve a szerző művei.