A következő leírás egy abszolút kívülálló műve, akinél korábban tíz percnél tovább soha nem volt Windows Phone. Véleménye nem feltétlenül egyezik a miénkkel, nem rokonunk, nem üzletfelünk, és nem is kiszera méra bávatag. Legfeljebb szunnya ferte nyászlag, de attól meg elhatárolódunk bármikor, dobbantás nélkül.

Mivel kezdő Windows Phone és Lumia felhasználó vagyok, a telefonról alkotott véleményemet nem fogom tudni teljesen különválasztani a rendszertől, viszont annyira azért nem is akarom. Végeredményben mégis csak az számít, hogy jó volt-e használni a telefont, és ha rossz az rendszer, bizony sovány vigasz, hogy a telefon amúgy tök jó lenne.

Először is a Windows Phone 8-ról. Egy olyan rendszerről van szó, ami úgy gondolom, hogy nagyon sokakat az első pillanattól kezdve megvett kilóra, és én sem voltam ezzel másképp. Nagyon sok innovatív megoldással találkozhatunk benne. Kifejezetten megdöbbentő érzés volt szembesülni azzal, hogy bármilyen funkciót kerestem ami nem volt elsőre egyértelmű, maximum 5 másodperc alatt a kezeim önkéntelenül és ösztönösen ráálltak arra a mozdulatsorra, amire szükség volt. Néhol kicsit faramucinak tűnt elsőre (például általam írott szövegben a kurzor visszapozicionálása adott helyre), de végeredményben mindenképpen könnyen és hatékonyan használható rendszerről van szó.

A készülék érintős billentyűzete szintén emeli a rendszer minőségét. Elég sokféle operációs rendszer, illetve készülék billentyűzetét kipróbáltam már, és azt kell hogy mondjam, a WP8-é harmadik legjobb tapasztalataim szerint a fizikai qwerty és az iPhone után. Szerintem ez az összehasonlítás magáért beszél. Ehhez egyébként nagyon nagy mértékben hozzájárul az érintőkijelző minősége is, ami alapbeállításban olyan érzékeny, hogy egyszer isten látja lelkem hozzá sem értem, csak rágondoltam, és már indult is az alkalmazás. Hogy ez jó vagy rossz, azt lesz szíves mindenki eldönteni magának, az viszont mindenképpen pozitív, hogy ezt állítgathatom is magamnak a beállításoknál.

A WP8 beállítás menüje nagyon logikus és átlátható, bár ez talán elvárható egy olyan menütől, amin nettó 127 másodperc alatt át tudok futni, olyan kevés pontot tartalmaz. Mivel nem használtam hosszabb távon, nem tudom eldönteni, hogy ez pozitívum-e, lehetséges, hogy két hónap után igényem támadna valamit úgy adjusztálni, ahogy nem lehet. Mindenesetre a telefon lényege, a tile-os főképernyője annyira testre szabható, amennyire kell (már ha a megfelelő Áruházból letöltött alkalmazásokból építgetjük a csempevárat). Itt egyébként csúnya bugokba futottam bele (hogy mibe az a telefon szempontjából lényegtelen, egyértelműen alkalmazás hiba), ami megint csak kényes téma; egyrészt kirelejzumát annak aki az appot nem tudja tisztességesen leprogramozni, másrészt azért hadd legyen már a Nokiának és a Microsoftnak is felelőssége, hogy az áruházuk az Androidéhoz vagy az iPhone-éhoz képest olyan üresen kong, mintha egy zombi apokalipszis után még atomtámadást is mértünk volna Simagöröngyös egyetlen sarki kisboltjára. No nem baj, ez úgyis csak idő kérdése, hogy jobban elterjedjen.

És akkor a telefon fizikailag: a mérete és a kijelzőmérete felbontással együtt úgy ahogy van tökéletes. Kifejezetten nem vagyok az az ember, akinek attól támad erekciója, hogy az amúgy is péklapát méretű telefon új kiadását még 3 collal növelték, felbontása pedig elérte az emberi szem felbontóképességének ötvenkétszeresét. Számomra a Lumia 520 felbontása bőven túl van azon, amin a pixeleket még szabad szemmel, rendeltetésszerű használat esetén kábé 20-30 cm távolságból el tudom különíteni.

A telefon mérete és fogása pont ugyanígy tökéletes, a hátlap anyaga kifejezetten jól tapad a kézhez, annak ellenére, hogy ezt nem egy rusnya matt felülettel oldották meg, hanem egy szép fényessel, amiért külön köszönet nekik. Szintén pozitívum, hogy a hátlap cserélhető, ami apróságnak tűnik, de egy olyan telefonnál, ahol a készülék színe és az ehhez hozzáhangolt menü tile-ok színe ennyire markáns elemét képezik a design-nak, ott kell tudni cserélni, mert unalmassá válik egy idő után. Ezzel kapcsolatban örvendetes látni, hogy a Nokiánál megint próbálják a divatba visszahozni a hátlapváltás lehetőségét, tényleg nagy szükség van rá.

Apropó, a Lumia készülékek színei egyszerűen zseniálisak. Aki egy kicsit ismer, az tudja, hogy a legfőbb szuperképességeim egyike az a képesség, hogy még ha az aktuális divatirányzatoknak megfelelően nőiesnek csúfolt színekkel veszem körbe magam a hétköznapokban, akkor is képes vagyok megőrizni heteroszexualitásomat. Ennek a képességnek köszönhetően kifejezetten szeretem a merészebb, akár vibrálóbb színeket (Lumia 800-ból simán kéne a magenta, vagy 620-ból a takonyzöld változat).

A fizikai külsővel az egyetlen problémám az oldalsó bekapcsoló-feloldó gomb, aminek olyan erős a rezisztenciája, hogy állandóan attól féltem, hogy ha fél kézzel nyomogatom, kiugrik a telefon a kezemből. Elképzelhető, hogy ez több használat esetén kopik, de simán lehet, hogy nem, és egy ilyen konstrukciós hibát ejteni azért csúnya dolog.

A végére hagytam az egyetlen igazi problémát, ami nem Lumia 520, hanem Windows Phone-specifikus gond. Ez bizony simán lehet, hogy el fog tántorítani bármely Lumia megvásárlásától. Nevezetesen, hogy a telefon használatát en bloc unalmasnak találtam úgy másfél nap után. Ennek az oka rendkívül egyszerű és profán: mint interface és website designer, pontosan tisztában vagyok vele, hogy mennyire nehéz, és milyen buktatókat rejt magában, ha minimál design-t készítesz. A minimál design elemeinek ugyanis mindenhol pixelre, milliméterre (kívánt hosszmértékegység behelyettesíthető) stimmelnie kell, pontosan a helyére kell kerülnie, különben a teljes felület összképe nem áll össze. A megjelenített elemek az egyszerűség ellenére egy borzasztóan bonyolult rendszert képeznek egymással. Mivel a minimál lényege az egyszerű forma, így a formák és textúrák bonyolultságával, kifinomultságával nem operálhatunk. Designerként az egyetlen eszközünk, hogy az elemeket (méretüket és helyüket rendkívül gondosan kiszámolva) pontosan oda helyezzük el, ahova kell. Nos, ez az, amiben a Microsoft designerei részben elvéreztek, részben gondatlanok voltak: a felületeken sok helyen azt érzem, hogy egyszerűen oda vannak dobva a feliratok fehér alapon feketével (pl. Office). Ezeket a hibákat a felhasználó elsőre talán nem veszi észre, 1-2-3 hónap után azonban bizony tudatosul benne, hogy egy unalmas felülettel áll szemben.

Elképzelhető, hogy ezen későbbi WP drissítéssel javítani fognak, elképzelhető, hogy később a minimál stílustól távolodva lehetővé teszik akár háttérkép alkalmazását olyan helyeken, ahol eddig nem lehetett, és elképzelhető, hogy már most is van olyan app a piactéren, ami valamilyen mértékben kiküszöböli ezt a gondot.

Még az is elképzelhető, hogy ez mind csak az én bajom.

Mindenesetre egy biztos: a Lumia 520, de úgy általában a Lumia család alsóbb kategóriája a 720-ig bezárólag, jelenleg a magyar piacon elérhető mobiltelefonok királya ár-teljesítmény viszonylatban.