Minden teszt az átvétellel kezdődik, és minden Windows Phone átvétel azzal, hogy kapsz egy resetelt készüléket. Aztán innen kezdve a történet kényszerpályára kerül. Beállítod a Microsoft fiókodat, utána az egyéb ilyen-olyan bigyókat, izéket és biszbaszokat, pakolgatsz rá alkalmazásokat, aztán elkezded használni, megítéled az egyes hardverelemeket és funkciókat, és a végén leszűrsz valami konklúziót. Aztán leülsz, és írsz, és ötvenszer átírsz róla egy ilyen hosszú micsodát a kedves olvasónak, és iderakod, hogy tessék. Nem túl bonyolult történet ez. Általában.

A Lumia 520 az eddigi legnehezebb tesztem lett, pedig még csak azt sem mondhatom, hogy ebben a telefon lenne a ludas. Az történt ugyanis, hogy a 720 és az 520 átvételénél (egyéb okok miatt) én csaptam le a 720-ra, így az erősebb, szexibb készülék után következett a WP8-as Lumia-vonal legkisebbje. Ami sajnos egy igen erős hendikep. Akármennyire is igyekszik a teszter, unos-untalan összehasonlításokat végez, hogy lám, ez is jobb volt, meg az is jobb volt a bratyónál. Kicsit csúnyábban megfogalmazva sír, mint a fürdős tudjukki.

Pedig alapvetően az 520 egyáltalán nem rossz, sőt. Csak éppen a mindennapos használat közben hol itt, hol ott jön elő belőle az omlósz ócsóság. Mert ez egy alapvetően brutálisan olcsó telefon, és nem azért, mert szénné akciózzák, mint annak idején 920-at, hanem azért, mert ez brutálisan olcsó. Vagy mivel mi a rossz viccekért a fél karunkat is odaadjuk, mondhatnánk azt is: erre aztán Gollam biztosan nem mondaná azt, hogy djágaszág. Ha valaki azt mondja két éve, hogy (nem prémium) előfizetéssel húszezer forintért, vagy még olcsóbban is lehet majd venni windows-os telefont, szerintem körberöhögtük volna. Háromnegyed évvel a WP7 megjelenése után százezret kóstáltak az akkori készülékek, a Lumia 710 az ötvenezer körüli előfizetéses árával az olcsóság volt maga. Az olcsó húsnak pedig elvben híg a leve. Mint az alábbiakból kiderül, annyira nem is mindig.

A külsőségek

Megboldogult ifjú koromban, ha megkérdeztek minket az aktuális barátnőről, hogy milyen, és nem akartuk őszinteségünkkel megbántani a kérdezőt, akkor az volt a sztenderd válasz, hogy érdekes. Nos, alapvetően a Lumia 520 is érdekes. Nem ronda, az biztos, szemből akár még pofásnak is lehet hívni, alakjának többi összetevőjéért viszont nem hinném, hogy dizájner díjakat osztogatnának a közeljövőben. Igazából soha. A papírdoboz pontosan ugyanaz a fiókos, mint a többi, benne töltő, nyúlfarknyi adatkábel, headset, és kézikönyvecske. Pont. Az adatkábel jó lenne, ha nem húsz centi lenne, de ne akarjunk túl sokat.

A telefon felépítése praktikus, túl sok újszerűség nincs benne. Van egy fél szappantartó, amibe belenyomjuk magát a telefont, oszt jóccakát. Ha a belsejében óhajtunk turkálni, kinyomjuk a szemét, vagyis addig nyomjuk valamelyik ujjunkkal a kamerát, amíg egyszer csak pattan egyet és szétválik. Ha megbolygattuk benne, amit akartunk, akkor meg visszapattintjuk. Egyszerű, nem?

Annyira azért mégsem. Az összerakás során sajnos ügyelnünk kell, hogy a szappantartó gombjai pontosan illeszkedjenek a készülék megfelelő területeihez, különben afféle meglepetések érhetnek bennünket, mint hogy mondjuk nem működik a kamera gomb. Összesen talán négyszer kaptam szét, ebből kétszer is újra szét kellett szednem, és addig nyüszögtetni, amíg újra hajlandó volt kameragombként funkcionálni. Természetesen az átlag felhasználó egyszer bele fogja tenni a SIM-kártyáját, meg a Micro-SD kártyáját, és utána jó esetben akár évekig nem bolygatja újra az Univerzum rendjét. Vagyis annyira ez nem egy rettenetesen nagy baj, de azért nem olyan jó pont. Plusz valahol baloldalt néha-néha meg-megreccsent az egész, ha kicsit nyomkodta az ember. Apró, bosszantó dolgok ezek, amelyek kedvromboló hatása ellen leginkább árának felidézésével védekezhetünk.

Még egy apróság, ami szintén a boncoláskor derül ki. Ha a lenti képen megnézzük, az akkumulátor alatti matricán ott van egy SIM feliratú képecske. Ami kegyetlenül átveri az embert, aki úgy szeretné betenni a kártyát. Sőt, a SIM fiók alatti műanyag sem jelzi, hogyan lehet betenni a belevalót. Illetve az a baj, mindkét módon behelyezhető a kártya, semmi nem akadályoz meg bennünket, hogy megtegyük, csak éppen bekapcsolás után a rendszer tiltakozni fog, hogy SIM hiba. A helyes megfejtés ott van a kézikönyvecskében, de azért mégis. De tényleg.

Amit rugdalni is lehet

A hardverre egyértelműen csak szépeket lehet mondani. Általában. Ebben az árkategóriában ez úgy, ahogy van nagyon jó választás. Persze ebben benne van az is, hogy ezt a vasat nem Android hajtja meg, nyilván azzal kicsit kiábrándítóbb lenne az összkép. Figyelem, ezzel most nem az Androidot szeretném savazni, hanem a Windows Phone 8 optimalizáltságát kiemelni.

Természetesen a vason meglátszik a spórolás, jobban mondva leginkább csak azon. Nem borzalmas dolgok ezek, nem kell megijedni. Aki bizonyos kompromisszumokat képes megkötni, az valószínűleg nagyon fogja szeretni az 520-at. Mindenekelőtt, és leginkább a kijelző. Ami megint egy a saját kategóriában úgy egyébként abszolút vállalható, 4"-es, IPS paneles darab, és csak a 720 után nem az igazi. Ebben minden bizonnyal a Clear Black elmaradása a ludas. Nem tudom, mennyi pluszt jelentett volna árban, de szerintem óriásit dobott volna rajta. Minden visszatükröződik benne, tehát napfényben ne akarjuk túlzottan használni, bár van a beálítások között egy napfényes üzemmód. Hasonló okból aztán IPS ide, IPS oda, kifejezetten fakónak tűnik, és a betekintési szöge sem túl acélos. Ami ismét csak olyan, hogy a kategóriájában ilyenért egyszerűen nem illik sírni, csak az ember egy Lumiától nem ezt szokta meg, nem ezt várja.

Az érintőfelület. Nos, ez elvben a kesztyűben is bántható, és tulajdonképpen akár olyan is lehetne. Megint az az effektus van, hogy azonnal a 720 jut eszembe, ami bizony reszponzívabb. De ha elfogadjuk, hogy a kategóriájában egyáltalában nem béna kapacitív érintőképernyő néha, de tényleg néha, és csak egy picit elmarad tőlünk, néha, de tényleg csak néha, mintha nem is reagálna a mozdulatainkra, akkor sok bajunk nem lesz vele. Mert a többi kilencvenkilenc esetben tisztességgel teszi a dolgát, és könnyen lehet, az a százból egy is csak az én túlzott igényeimnek nem elég.

A spórolás következő áldozata a hangrendszer. Illetve az önmagában elmenne, de a füles (amellyel egyébként a 720 vásárlóit is büntetik) szinte fáj. Egy ilyen árban kipakolt géphez nem várok Beatet, AKG-t, vagy Sennheisert, de azért mindennek van alja. Ez sajnos az alatt van. Jobban jártunk volna, ha nem adnak hozzá semmit. Mert így az van, hogy el kell menni a bótba, venni pár ezer forintért valami normálisan prüntyögő valamit, és után ott ragad rajtunk ez a környezetszennyező izé. Amit apróra kell törni, mielőtt beadjuk a különösen veszélyes hulladékgyűjtőbe, mert még a végén valaki használni próbálja, és az káros az egészségre. Eddigi tesztjeim során próbáltam képszerűen visszaadni, mit is ad le hang címén az adott eszköz, de ez igazából nem ad le semmit. Van valami mélye, van valami magasa, meg van valami közöttük, csak éppen ványadt, löttyedt, kong, püfög, szortyog, mindent csinál, csak normális hangot nem ad, a dinamikája pedig kábé plusz-mínusz másfél decibel csutkára kihajtva. Tisztességes fülessel már egészen hallgatható, bár kicsit bízom egy kis firmware upgrade-ben.

Nyilván ennyiért csudijó képeket sem várunk, de azt mondom, az 5 megapixeles kamera erőn felül teljesít. Egészen tisztességes dolgokat lehet vele lőni, persze csodát ne várjunk, a telefon kijelzőjén túl olyan nagy élvezetet nem fognak nyújtani a képek, aki rákattint a fenti képre, a jól megszokott olajfestményt kapja, de megint csak ott vagyunk, hogy a kategóriájában ez nem is olyan rossz. Persze el kell viselni egy újabb filléres tartozék hiányát, mert nincs ledes villanó, bár tény, annak beépítése nem csak abból áll, hogy Li T'ai-po beforrasztja az alaplapba.

Az akkumulátor amolyan éppen elég kategória. Egy napot ki lehet vele húzni, takarékosabb lelkek talán másfelet is kihozhatnak vele, de egy 1430 mAh-s akkumulátortól többet ne akarjunk. Nyilván ennyi pénzbe nem férhet bele, de átvillant rajtam, milyen lehetne ez a telefon egy 2000 mAh-s akkumulátorral, kéjesen elmosolyodtam, majd arra riadtam, hogy rútul bilibe lóg a kezem. Szerintem kis szerencsével stabil 2-3 napos üzemidő kihozható lenne belőle. Tudom, az nem ez a kategória.

Az akkumulátor is lehetne kicsit izmosabb, a belső viszont teljesen korrekt

Ugyanakkor ezen a nagyjából filléres kis gyöszön az Asphalt 7 úgy futott, hogy leesett a pici állam. Nem toltam sokat, de esküszöm, közben a megtett pár kör alatt egyetlen röccenést sem vettem észre. Nyilván ebben benne van, hogy nem HD, hanem csak WVGA felbontást kellett meghajtania, de akkor is. Elképesztő. Brutális. Annak idején egy jóval gyengébb 3D játékkal próbálkoztam, és sehogy nem bírtam kitapasztalni az irányítást. Nem csoda, mire a lagolós vason megjelent a kép, már rég nem arra kellett volna dönteni, és persze az érzékelés is lemarad, és így tovább. Ez, a tapasztalan kézzel párosítva, másodperceken belül élvezhetetlen faltól-falig pattogássá redukálta le a játékot. Az 520-szal az első kör második felétől egyszer csak nagyjából arrafelé ment a járgány, amerre én akartam. Nem csak az egyenesekben. A kezem úgy állt rá a kormányzásra, hogy észre sem vettem, már nem faltól-falig pattogok, hanem nédda, kanyarodik, nédda, egyenesen megy, – nédda, hiszen ez nagyon jó móka! Nyilván úgy álltam oda, hogy ez nem játékra való telefon, aztán de, mégis. Kisebb a felbontása, de amit tud, azt igenis tudja. Folyékonyan, számomra hihetően és ami ebben az árkategóriában fontos: kezelhetően. A játékélmény mindenképpen a nagyon pozitív csalódások közül való, és azt azért ne feledjük, az Asphalt 7 pár hónapja még 1 GB RAM-ot igényelt, és nagy szám volt, hogy egyáltalán van Windows Phone-ra, most meg tessék, így fut a low-end ketyerén.

Amit csak szidni

Ahogy mondani szokták, epedve várjuk a GDR2-es frissítést, illetve még annál is jobban a megvillantott 8.1-est. A tavalyi megjelenéshez képest persze mostani állapotában érződnek a kis hibajavítások, amik nagyon kellettek. A Windows Phone 8 pedig olyan, amilyen, ezt mindenki tudja. Ezen a viszonylag gyengébb vason is simán aláz smoothságban a felette levő árkategóriában is. A valamivel kevesebb, mint egy hét alatt szinte hibátlanul tette a dolgát, és szinte hibátlan sebességgel. Az a nagy igazság, hogy ezzel már bőven többet tud, mint sok másfélszer ennyit kóstáló szerkezet. Természetesen, mivel a rendszert egyébként is nap-mint-nap használom, ezért mire ráébredtem volna, úgy kezeltem az 520-ast, mintha a sajátom lett volna. Ebben biztosan benne van az, hogy méretében ez áll a legközelebb az enyémhez, meg talán az is, hogy a többi (főleg tavaly) még elég feltűnő és ritka jelenség volt. Mostanra sokat változott a piac. Amikor a 920-assal utaztam a metrón, órákig utazhattam volna anélkül, hogy egyetlen Windows Phone felhasználóval összefutottam volna, és akivel igen, azzal elég hamar összenéztünk, mert akkor még egy igen kicsi, zárt, egyszerre csodált és lenézett klub tagjai voltunk. Most viszont hol itt, hol ott tűnik fel egy-egy lapkás felület ahogy utazom, ráadásul főleg a fiatalabbaknál. A felmérések is azt mutatják, Magyarországon a Windows Phone túllépett a statisztikai hibahatáron, és tényezővé vált.

Összegzés

Visszatekintve a leírtakra, valószínűleg sokan kicsin elrettennek az 520-tól, mert mondjuk ki őszintén, mindvégig sírt a szám. Holott még eközben is folyton az járt az eszemben, hogy ezt én bizony elfogadnám. Aki most próbálgatná ezt az okosizé dolgot, és nem akarja szénné hekkelni a telefont, meg ... szóval akinek jó a Windows Phone, annak ez bizony egy remek kezdő darab, nagyon, nagyon, nagyon olcsóért. Éppen elegendő anyagminőség, éppen elegendő a kijelző is, két-három rugóért pedig egész tolerálható fülest lehet venni. Ezeket leszámítva szinte kompromisszum nélküli. A 8 GB háttértár bőven elegendő annak, aki nem akarja magával hordozni a teljes Hawkwind diszkográfiát, 1 GB RAM pedig egyelőre nem túl sok alkalmazásnak kell, ugyanakkor ennyi pénzért hozzánk vágják majdnem az egész a nokiás gyűjteményt is. Ráadásul még játszani is lehet rajta.

Nyilván, aki fél milliméter résért már nyifog, aki HiFi-t akar a telefontól, aki egy nyikordulásért felhorkan, aki ragyogó, még napsütésben is élvezhető színeket, és nagy felbontást vár egy telefontól, annak ez nem való. Most jön az érdekesség. Elvben a hozzám hasonló válogatós hülyéknek sem. Ezért furcsa, ahogy minden hibája ellenére lassan, de biztosan megszoktam. Az elején még kellett, hogy tudosb kolléga gondolata jusson róla az eszembe, miszerint „a negatívumok feldolgozására van mindenesetre biztos módszer, ami feledteti őket: rá kell nézni az árcédulára, majd átgondolni mit lehet kapni ennyiért”. Később azon tipródtam, mi lett volna az a kis plusz ráfordítás, amitől ütősebb lehetne. A végén azonban már ilyen extra gondolatok nélkül is elfogadtam, és egy célnak pont megfelelő használati tárgyként tekintettem rá. Valószínűleg azért, mert az is.

Ítélet:

Az illusztrációk sajtófotók, Gollamot a LoTR Wiki bocsátotta rendelkezésünkre, a dobozos tudosb kolléga műve, de itt-ott a szerző is besegített.

A készüléket a Nokiától kaptuk.