Amikor mentem a múlt heti cikk alanyáért, a Samsung notiért, kicsit meglepődtem hogy egy SSD-t is a kezembe nyomtak mellé, hogy írhatnánk akár arról is. Persze, miért ne felkiáltással elfogadtam, azzal a plusz infóval, hogy jövő héten megkapom a PRO verziót is ugyanebből az SSDből. Aztán már otthon jutott eszembe, hogy ok, hogy SSDt tesztelünk, de mi mégsem egy hardverteszt portál vagyunk, mit lehetne ezekről úgy írni, hogy ne a neten megtalálható 623 db benchmark adatait ismételjem meg tizedes eltérésekkel? Nem beszélve arról, hogy a mérések futtatásához nem ártana egy SATA III kompatibilis gép is, az enyém pedig nem az. Úgyhogy arra az elhatározásra jutottam, hogy a mérhető teljesítményt kicsit háttérbe szorítva inkább azt próbálom meg körüljárni, hogy a mindennapokban mit várhatunk a Samsung új SSD generációjának két tagjától, és kinek melyik lehet a jó választás.

Persze a Samsung próbál már az elnevezéssel is terelni minket a helyes irányba, nem véletlen a PRO szócskával különbözteti meg a termékvonalat: ez ugyanis az üzleti/professzionális, ha úgy nézzük, nagyobb igénybevételű felhasználásra szánt változat. Ez a csomagolás tartalmán is látszik: a Samsung ugyanis feltételezi, hogy aki ilyet vásárol, annak megvan a szükséges infrastruktúrája és szaktudása a beépítéshez, úgyhogy magán a drive-on és egy szoftvercsomagot meg némi papírt rejtő borítékon kívül nem is találunk mást a csomagban. Nem úgy a „sima” verziónál: csavarok, beépítő keret 3,5 collos helyhez, és még egy USB-SATA adaptert is mellékeltek a csomaghoz, ami nagyon dicséretes.

Maguk az eszközök azonban tökéletesen egyformának tűnnek, legalábbis felülnézetben. Egyszerű, elegáns design, semmi sallang. Ami feltűnő, hogy mennyire könnyű mindkettő: persze ezek a különbségek dekákban mérhetők, de a saját, más típusú SSD-m pontosan kétszer annyit, 40 grammot nyomott a Samsungok 20 grammjával szemben. Ez nyilván nem oszt-nem szoroz egy 2-3 kilós laptop esetében sem, de azért mégis érdekes. A különbségek tehát nem a designban, hanem belül keresendők, a NAND chipek táján, itt válik el igazán a két termékvonal egymástól.

A Samsung talán az egyetlen gyártó, amely egy SSD előállításához minden egyes komponenst házon belül képes gyártani. A 830 is saját vezérlővel készült, de a 840es termékvonal mind a két tagja már a Samsung legújabb fejlesztésű vezérlőchipjét kapta. Ugyanazt, tehát különbségek itt sincsenek. A NAND modulok viszont teljesen más felépítésűek. A 840 Pro a piacon ma általános MLC (Multi Level Cell) típusú lapkákat kapta, amelyek cellánként 2 bitet képesek tárolni, az élettartamuk pedig nagyjából 3000 újraírás átlagosan. A sima 840 azonban a legújabb fejlesztésű, és a piacon ebben a modellben debütáló debütáló TLC (Triple Level Cell) alapon készül, ami cellánként 3 bitet tud tárolni. Ebből máris következik hogy kevesebb cellával lehet elérni ugyanannyi tárolható adatot, olcsóbb lesz az SSD, hurrá, mindenki örül. Vagy mégsem: az új típus ugyanis a dupla tárolható adatmennyiség mellé számos hátrányt is felvonultat: lassabban olvasható, még lassabban írható, és főleg sokkal kevesebbszer újraírható, mint az MLC-s társa, nagyjából 750szer. Ez azért releváns különbség, és ennek fényében már érthető is a két termék eltérő pozicionálása, és főleg árazása. Ezen kívül az is nyilvánvaló hogy miért tér el az egyébként megszólalásig hasonlító két egység tárkapacitása: a sima 840 esetében a gyártó még több, a felhasználó számára nem látható helyet hagyott szabadon azért, hogy az elhulló cellákat helyettesíteni lehessen.

Mivel az újraírási szám azért kevésbé beszédes, fordítsuk le ezt várható élettartamra: míg egy MLC-s drive esetében átlagos használat mellett akár 20 év is lehet a várható élettartam, ez a TLCs társánál csak 7 év. Nem mondom hogy ez kevés, de az átlagos felhasználás napi 10 Gb adat írását jelenti, és azért ennél nem olyan ritka, hogy többet mozgat meg az ember. A kisebb kapacitású driveok esetében pedig, ahol kevesebb helyen lehet teríteni az írást, ez a szám még csökken, akár felére. Úgyhogy a 840es tényleg csak otthoni, és ott sem kifejezetten intenzíven használt gépekhez ajánlható, oda viszont a tényleg versenyképes ára miatt nagyon is.

Ugyanis lényegesen olcsóbb, mint a PRO, viszont teljesítményben messze nem tükröződik az árak közti különbség. Az alábbi képeken a sima 840 (fent), a Pro (lent), illetve a sima, upgrade-elt firmware-t futtató változatban (következő bekezdés), a Samsung saját szoftverével készült mérései találhatók: kifejezetten szép értékek ezek, a 840 olvasásban szinte mérési hibányira marad le a nagy testvértől, és írásban sem olyan számottevő a hátránya.

Ha már a saját szoftvernél tartunk, az mindenképp megér néhány mondatot. A drive mellé adott CD-n a Samsung Magician 3.2es verziója volt található, ami azonnal felajánlotta a saját frissítését 4.0-ra. Ezt meg is tettem, el is tűnt azonnal a Clone Disc menüpont, ami sajnálatos, még akkor is, ha egyébként ez semmi másra nem szolgált, mint a Norton Ghost elindítására, amihez egyébként letöltési linket kínált a szoftver. A 4.0-val ez a funkció az örök vadászmezőkre távozott. Kapunk ugyanakkor egy jó firmware ellenőrző és frissítő megoldást, amit érdemes is lehet figyelni, ugyanis a mért teljesítmény érezhetően javult a driver frissítése után, mint az alábbi képen látszik.

Kapunk ezen kívül egy mérőeszközt, diagnosztikát, sőt, a Magician segít a Windows SSD-vel kapcsolatos lehetőségeit is jól beállítani, valamint egy biztonságos törlési menüpontot is felvonultattak, amivel teljesen eltüntethetjük a használat nyomait. Összességében nagy pirospont a szoftverért, jól átgondolt, okos funkciókat tartalmazó kis program, egyáltalán nem olyan felesleges, mint az ilyen mellécsomagolt szoftverek többsége, erősen ajánlott a használata minden Samsung SSD tulajnak.

Konklúzióként a Samsung SSD családjának két tagjáról elmondható, hogy világosan elhatárolt piaci szegmenseknek szánt, jó termékek, abszolút versenyképes áron, csak tisztában kell lenni a kisebbik modell korlátaival vásárlás előtt, mielőtt az árcédula nagyon elcsábítana.

A tesztalanyokat a Samsung bocsátotta a WinMagazin rendelkezésére, az illusztrációkat a szerző készítette.